Szentgotthárdi Dohánygyár

1894-1948. március 1.
9970 Szentgotthárd, Hunyadi utca 29.
__________________________________________________________________________________________

Már az 1700-as évekből vannak feljegyzések, melyek igazolják, hogy Szentgotthárd környékén jelentős mennyiségű dohányt termesztettek. 1781-ben Háromházán (ma Magyarlak része) özv. Tóth Kata jobbágy nyolc mázsát, 1789-ben Nagy-Gyarmaton Tóth Mihály és testvére, József négy mázsát, 1790-ben Csörötneken Sándor József másfél mázsát, Magyarlakon Mezei Józsefné három mázsát termelt. A szentgotthárdi járás 17 községben összesen 1070 mázsát termesztettek. Adta magát az ötlet, így a városvezetőség dohánygyár létrehozását kezdeményezte a kormánynál. Pályázatuk sikeresnek bizonyult, és Szombathellyel szemben Szentgotthárdon jöhetett létre az új gyár 1894-ben, melyet még 1896-ig tovább bővítettek. Már 1894-től - akkor még ideiglenes helyen - megkezdték a szivarok kézi gyártását, egy műszakos munkarendben.

A Magyar Hírlap 1895. március 23-i cikke szerint "a szentgotthárdi dohánygyár építése, mihelyt az időjárás engedi, erélyesen folyamatba fog vétetni. A gyár, mely mintegy 300.000 frtba kerül, 1200 munkásnak fog foglalkozást nyújtani."

A Köztelek 1895. augusztus 3-i cikke szerint: „a dohánygyár épülete már közeleg a befejezéshez. Julius hó 29-én ülték meg az épületen dolgozó munkások annak tető alá hozatala ünnepélyét. A gyárban jelenleg dolgozó 216 munkásleány számát, mihelyt az épület átadható lesz a használatnak, 500-ra fogják fölemelni. A jövő évben a gyárnak 20 millió szivart kell elkészítenie.”

Eklektikus stílusban, armírozott (kidomborodó sarokkövekkel díszített) téglafalakkal épült a gyár kétemeletes főépülete, melyet kétoldalt különálló, szép, szimmetrikus épületekkel egészítették ki, ezekben lakott az igazgatóhelyettes és a gondnok. Jobb oldalon, a Rába felé húzódva épült fel az emeletes raktár.

1895 végére a munkáslétszám már 345 főre nőtt, a környékről bejáró női dolgozók jelentették a legfőbb munkaerőt. Ebben a kezdeti évben még csak 6,5 millió szál szivar készült. Dr. Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című alapos művében 1898-ben megállapította, hogy „e gyár kezdetben leginkább rövid szivarok előállításával foglalkozott, hogy munkásait ez olcsó szivarok készítése által gyakoroltassa be a finomabb szivar-fajok gyártásába.”

1908 májusában nagy változást jelentett a gyár életében, hogy Pyber Károlyt - aki négy és fél évig megbízott aligazgatóként, majd további hét évig igazgatóként vezette a gyárat - saját kérésére a pozsonyi dohánygyárhoz helyezték át.  

Gyári tisztviselőtársaitól egy május 13-án tartott banketten búcsúzott el. Barátai két nappal később, szombaton rendeztek a tiszteletére társas vacsorát a Tulipán vendéglő kerthelyiségében, ahol megjelent többek között a város számos vezetője és a dohánygyár új igazgatója, Huttkay László is, akit Pápáról helyeztek át. Több szónoklat is elhangzott, amelyben Pyber Károly érdemeit méltatták; például azt, hogy a vidék lakosságának jó módja és elégedettsége éppúgy neki köszönhető, mint az, hogy a járás német és vend származású leányai az anyanyelvük mellett magyarul is tudtak. A vacsora végén a vendégek a lakásáig kisérték a leköszönő igazgatót és éjjeli, illetve reggeli zenét adtak neki az ablaka alatt.

A dohánygyárban május 18-án, délelőtt 10 órakor leállt a munka, és a nyolcszáz fős munkásnép - elsősorban lányok, asszonyok - valamint a város lakossága a vasúthoz vezető utcában sorfalat alkottak. Közöttük haladt el a díszes fogat a volt igazgatóval, előttük lelkes tűzoltózenekar játszott, miközben a munkásnők virágokkal hintették be az utat.

Az állomás épületében a tisztikar és tizennyolc fehérruhás munkáslány sorfala között vonult a búcsúzó gyárigazgató és családja a vasúti kocsikhoz. Itt még egy utolsó fotográfiát készítettek a társaságról és az ünnepeltek felszálltak a 11 órakor induló személyvonatra. Az eseményről megemlékező képeslapot Wellisch Béla adta ki Szentgotthárdon.

1910-ben már 893 munkást foglalkoztattak. A változó dohányzási szokások miatt 1935-től megkezdték a cigaretta gyártását is, mely innentől egyre nagyobb szerepet kapott. A termelés növelése érdekében üzembe állított új gépeket a Kaszagyártól vett árammal működtették. Egy munkásnő nyolc óra alatt 1300-1400 cigarettát gyártott.

1928-ban 104 méter mély artézi kutat fúrattak és az önálló vízellátást víztorony létesítésével oldották meg. A gyár termékeinek jó minőségét mutatja, hogy az 1940-ben gyártott szivarok közül 1,2 millió darabot adtak el belföldön és 22 milliót külföldön.

1932.

A II. világháborút követően, 1945. április 6-án már 435-en felvették a munkát, így lassan újraindult a termelés. 1946-ban 4,6 millió szivart és 271 ezer csomag pipadohányt gyártottak. Szintén ebben az évben, napközi otthon létesült a gyárban csecsemők, óvodások és általános iskolás gyerekek részére és a háromszori étkeztetés ingyenes volt.

1934.

1948 és 1950 között, a nemzeti vállalati rendszer kialakítása során az akkori tíz magyar dohánygyár közül ötöt felszámoltak. A listán a szentgotthárdi gyár volt az első: 1948-ban a termelést leállították, a leszerelt gépeket pedig Egerbe szállították. Ezzel egyik percről a másikra megszűnt négyszáz munkahely. Éljen a magyar ipar és a munka becsülete...

Az épület bal szárnyában, az egykori igazgatóhelyettesi lakásban lánykollégiumot létesítettek. A jobb oldali gondnoki lakást pedig a szomszédos szanatórium területéhez csatolták, majd később össze is építették azzal.

1940.

1952-ben a Budapest Főváros Tanácsa megvásárolta a gyárépületet és területét, ahol szociális otthont hoztak létre. Zömében elfekvő és elmebetegeket szállásoltak ide. Az egykori dohánygyári raktár épületében gabonatárolót rendeztek be, és a helyi malmot innen látták el búzával.

A gyár igazgatói voltak

1895.06.-1897.05. Kazay Rezső
1896.07.-1901.02. Pyber Károly mb. aligazgató
1901.02.-1908.05. Pyber Károly
1908.05.-1914.02. Huttkay László
1914.03.-1924.07. Nádassy Kálmán
?-1921.07. Werner Samu
1924.07.-1928. Varga Rezső
1929.07.-1932. Krompaszky Ferenc
1933.07.-1935. Reischl Gyula
1935.07.-1937. Tarna Sándor
1938-1940. Antal Jenő mb. osztályvezető
1941.01.-1946. vitéz Monostory Géza mb. aligazgató
1947-1948. Gerendai Lajos
1948.08.-1949. Bálványi Dezső

Werner Samu

A gyár termelésével kapcsolatban elég hiányosak az adatok. Az tudható viszont, hogy 1894-1912, 1928-29, 1936-38 és 1946-48 között készült itt:
- 50.100 kg pipadohány
- 599.374.425 db szivar
- 170.038.447 db cigaretta, melyekhez felhasználtak:
- 20.359 mázsa belföldi és
- 30.668 mázsa külföldi dohányt.

1902.

1904.

1905.

1906.

1910.

dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, 1898.

Dohánygyári raktár tervrajzai - Zobel Lajos, 1900.