Szentgotthárdi Dohánygyár

Szentgotthárdi Dohánygyár

1894-1948. március 1.
9970 Szentgotthárd, Hunyadi u.29.

__________________________________________________________________________________________

Már az 1700-as évekből vannak feljegyzések, melyek igazolják, hogy Szentgotthárd környékén jelentős mennyiségű dohányt termesztettek. 1781-ben Háromházán (ma Magyarlak része) özv. Tóth Kata jobbágy nyolc mázsát, 1789-ben Nagy-Gyarmaton Tóth Mihály és testvére József négy mázsát, 1790-ben Csörötneken Sándor József másfél mázsát, Magyarlakon Mezei Józsefné három mázsát termelt. A szentgotthárdi járás 17 községben összesen 1070 mázsát termesztettek. Adta magát az ötlet, így a városvezetőség dohánygyár létrehozását kezdeményezte. Pályázatuk sikeresnek bizonyult, és Szombathellyel szemben Szentgotthárdon jöhetett létre az új gyár 1894-ben, melyet még 1896-ig tovább bővítettek.

A Köztelek 1895. augusztus 3-i cikke szerint: „a dohánygyár épülete már közeleg a befejezéshez. Julius hó 29-én ülték meg az épületen dolgozó munkások annak tető alá hozatala ünnepélyét. A gyárban jelenleg dolgozó 216 munkásleány számát, mihelyt az épület átadható lesz a használatnak, 500-ra fogják fölemelni. A jövő évben a gyárnak 20 millió szivart kell elkészítenie.”


Eklektikus stílusban, armírozott téglafalakkal épült a gyár kétemeletes főépülete, amit két oldalt az utcára nézve külön álló, szép, szimmetrikus épületekkel egészítették ki, ezekben lakott az igazgatóhelyettes és a gondnok. Jobb oldalon a Rába felé húzódva épült fel az emeletes raktár.


1934.

1894-től kezdték meg a szivarok kézi gyártását, egy műszakos munkarendben. 1895 végére a munkáslétszám már 345 főre nőtt, főleg a környékről bejáró női dolgozók jelentették a munkaerőt. Ebben a kezdeti évben még csak 6,5 millió szál szivar készült. „E gyár kezdetben leginkább rövid szivarok előállításával foglalkozott, hogy munkásait ez olcsó szivarok készítése által gyakoroltassa be a finomabb szivar-fajok gyártásába.”


1910.

1910-ben már 893 munkást foglalkoztattak. 1935-től megkezdték a cigaretta gyártását is. A termelés növelése érdekében üzembe állított új gépeket a Kaszagyártól vett árammal működtették. Egy munkásnő nyolc óra alatt 1300-1400 cigarettát gyártott.


1905.

1928-ban 104 méter mély artézi kutat fúrattak és az önálló vízellátást víztorony létesítésével oldották meg. A gyár termékeinek jó minőségét mutatja, hogy 1940-ben 1,2 millió szivart gyártottak belföldre és 22 milliót külföldre.

A II. világháborút követően, 1945. április 6-án már 435-en felvették a munkát, így lassan újraindult a termelés. 1946-ban 4,6 millió szivart és 271 ezer csomag pipadohányt gyártottak. Szintén ebben az évben a gyárban napközi otthon létesült csecsemő, óvodás és általános iskolás gyerekek részére és a háromszori étkeztetés ingyenes volt.


1932.

1948-ban egy váratlan döntés után a termelést leállították, a leszerelt gépeket pedig Egerbe szállították. Ezzel egyik percről a másikra megszűnt négyszáz munkahely. Az épület bal szárnyában az egykori igazgatóhelyettesi lakásban lánykollégiumot létesítettek. A jobb oldali gondnoki lakás pedig a szomszédos szanatórium területéhez lett csatolva, majd később össze is építették azzal.

1952-ben a főváros megvásárolta a gyárat és területét, ahol szociális otthont hoztak létre. Zömében elfekvő és elmebetegeket szállásoltak ide. A dohánygyári raktár épületében gabonatárolót rendeztek be és a malmot innen látták el búzával.


1904.


1929.


1906.