DOHÁNYMÚZEUM | 2017.31.03 - 13:25

 

Az állami monopólium 1851-es bevezetése előtt a dohányosok maguk termelhették a szívni valójukat, ezt semmilyen törvény vagy rendelet nem tiltotta. Ráadásul a dohányzás ősibb formáinál – a burnótozásnál és pipázásnál – nem is okozott gondot a nyers dohány feldolgozása, szárítás után vagy porrá őrölték és tubákként felszippantották, vagy felvágva pipájukba tömték. A szivar elterjedése tette szükségessé az iparosítást ezen a téren, ugyanis annak készítése már komoly szakértelmet és gyakorlatot kívánt. Már javában szivaroztak szerte Európában, amikor megjelent a dohányzásnak egy teljesen új, addig ismeretlen formája: a cigaretta. Ennek készítése ugyan a szivarénál egyszerűbb, de eleinte még gyári kereteken belül is kézi munkával történt. Ügyes és serény lányok és asszonyok töltötték a dohányt az előre elkészített papírhüvelyekbe.

DOHÁNYMÚZEUM | 2017.28.02 - 20:13

1945 előtt a magyar dohányosoknak nem lehetett panaszuk: a Jövedék bőséges hazai és külföldi termékpalettát biztosított a számukra. 1930-ban például egyidejűleg akár 450 féle dohányáru közül is választhattak. Ez az idilli helyzet azonban egy csapásra megszakadt a háború alatt és főleg utána.

DOHÁNYMÚZEUM | 2017.18.01 - 20:52

Bár a magyar Dohányjövedék azon kevés intézmények közé tartozott, mely odafigyelt fogyasztóinak igényeire, elvárásaira, és igyekezett ezeket maximálisan kielégíteni, a hazai piacon folyamatosan jelen voltak külföldi termékek is. Ennek több oka is volt, igény is mutatkozott rájuk, de kezdetben elkerülhetetlen volt ilyenekkel bővíteni a hazai kínálatot.

Ajánló

Nagytárkány - Dohánybeváltó
Építõipari Gépesítő Vállalat
1895.10.10. Új szivar Szegedről
Sempronia Antinicotin levelezőlap 2.
Szovjet cigaretták
TU-134

KÖSZÖNTÖM AZ OLDALON!

1998 óta tartó gyűjtőmunka után úgy éreztem, meg kell osztanom másokkal is azokat a kincseket, amikre ráakadtam.
A hobbi üres cigarettás dobozok gyűjtésével kezdődött, ezekből rövid idő alatt elég sokat sikerült összeszednem, így már nem volt olyan érdekes, másrészt végeláthatatlannak tűnt a küldetés, hiszen évente többszáz új márka jelenik meg a boltokban.
Egyszercsak azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon szüleink idejében milyen cigaretták lehettek. Végigkérdeztem mindenkit, ki mire emlékszik, de ezzel nem mentem sokra (nálunk senki nem dohányzik, éljen az egészség!).
Egyik nap teljesen véletlenül vettem észre egy csomag Fecskét egy belvárosi régiségbolt kirakatában. 1998-ban 1200 Ft volt, de nem is próbáltam ellenállni. Így kezdődött minden. Onnantól kezdve minden hétvégén jártam a bolhapiacokat, régiségboltokat, hirdetéseket adtam fel, de így sem volt könnyű dolgom, hiszen a cigaretta nem műtárgy, nem festmény, porcelán, ami azért készül, hogy gyűjtsék és féltve őrizzék, hanem egy használati tárgy, ami célja végeztével megsemmisül. Pont ez teszi érdekessé számomra ezt a területet. Mennyi esély van arra, hogy egy cigaretta ne fogyjon el, és megmaradjon évtizedeken keresztül, háborúkat is átvészelve?
Nem sok, de mint kiderült, mégis van remény. Molyok ellen, bunda zsebeibe dugdosva, fiók mögé leesve megmenekülhet egy-egy csomag. Gyűjteményemben az egyik legfantasztikusabb története egy 1918-ban, Kolozsvárott gyártott "Magyar" pipadohánynak van. Egy ház bontásánál találtak rá, az ács véletlenül az egyik gerendán felejtette és bedeszkázták. Ott várt 90 éven keresztül. Ilyen és ehhez hasonló történetek és számtalan érdekesség rejlik a dohány hazai történetében. Szeretném röviden bemutatni a dohányzás történetét, a hozzá kapcsolódó humort, írói véleményeket, néhány illemszabályt a múltból, s azt az időszakot, amikor a dohányzásnak még volt eleganciája és kultúrája, nem csak egy üldözendő és elítélendő rossz szokás volt, mint napjainkban. A Magyar Királyi Dohányjövedék időszakát, mikor még a cigaretták és dobozaik mesterművek voltak, aprólékos grafikákkal, szép színekkel, dús aranyozással készültek és persze még híre sem volt a gyászkeretes figyelmeztetésnek. Az ötvenes éveket, amikor a politika beférkőzött még a cigaretták világába is, amikor csak Pajtás, Béke, Kossuth és Terv volt minden mennyiségben, félrenyomtatott grafikával, egy színnel, a legócskább, barna papíron... Az alkalmi cigaretták sokszínű világát, amikor a KÖZÉRT, a Gelka, a Tiszai Vegyi Kombinát, de még a Szénsavtermelő Vállalat alkalmazottai is saját márkát szívhattak, és persze politikusaink is privát MSZMP-s füstöt eregethettek.

Ez egy átfogó dohányzástörténeti oldal. Az volt a célom, hogy minél több márkát tudjak bemutatni, akkor is, ha nem saját darabról van szó. Jelenleg több mint 8000 képen keresztül mutatom be a dohányzás múltját, történetét. Az eddig felkutatott 4500 féle, egykoron Magyarországon gyártott  vagy forgalmazott márkából közel 3000 féle szerepel az oldalon, melyek közül 2782 db a saját gyűjteményem. Az oldalt folyamatosan frissítem, ahogy a gyűjtemény gyarapodik vagy újabb adatokra bukkanok.

Egy percre tegyük félre a tüdőrákot és tekintsünk a dohányra úgy, mint a történelem egy eddig nem igen ismert tükrére. Remélem, mindenki örömét leli ebben az oldalban, szívesen fogadom a javaslatokat, hozzászólásokat, valamint megkérek mindenkit, hogy keressen fel, ha bármivel gyarapítani tudná a gyűjteményt. Jó emlékezést kívánok!

Hornyák Balázs