Komárom - Dohánybeváltó

Működési ideje: ~1919~1944.
ma Komárno, Szlovákia
______________________________________________________________________________________

1919-ben megszüntették a lőszergyárat, melynek helyén villanytelep, majd később a dohánybeváltó létesült. 1922-ben az érsekújvári dohánybeváló hivatalt kettéosztották és az egyik részét Komáromban helyezték el, ahol megkezdődtek a munkásfelvételek.

„Egész sereg munkanélküli jelentkezett munkára, de visszautasították őket, mert nem tudták cseh állampolgárságukat igazolni. A kétségbeesett munkások zúgolódtak, s mert nem teljesítették kérésüket, betörtek a hivatalos helyiségbe és ott véresre vertek egy Prágából érkezett miniszteri tanácsost, megpofoztak két hivatalnokot és a szuronyával hadonászó egyik pénzügyőrt a földre teperték és majd agyongázolták. A segítségül hívott katonai csapat teremtett később rendet.” – számol be Az Ujság.

„A Magyarság hírt adott már arról a nagyarányú tüntetésről, amelyet a komáromi munkásság rendezett az ottani dohánybeváltó vezetősége ellen, amely rendszeresen cseh munkásokat alkalmazott. A komáromi munkásság végső elkeseredésének kitörése, amelynek még súlyos következményei lehetnek, oly nagyarányú volt, hogy a csehek kénytelenek voltak katonaságot igénybe venni.  

Komárom munkássága hosszú idő óta tűrte a munkanélküliség okozta nyomort és nélkülözést, bár nap-nap után azt tapasztalta, hogy az idegenből hozatott munkásoknak mindig van munkaalkalom. Hetekkel ezelőtt azzal biztatták a komáromi munkanélkülieket, hogy tegyenek türelemmel, mert rövid idő múlva megindul az állami dohánybeváltó üzeme és ekkor mintegy ezer komáromi munkás és munkásnő fog elhelyezést nyerni. Mindjárt gyanús volt az, hogy a felvételt illetőségi bizonyítvány megszerzéséhez kötötték, holott tudják, hogy az ottani munkásság 50%-a a »demokratikus« törvények jóvoltából nem tud illetőségi bizonyítványt szerezni.

A múlt hó közepe táján megindult az üzem. A munkanélküliek mindennap reggelén százával lepték el a telep bejáratát a csikorgó hidegben, várták az igazgatói kegyet... hiába várták, mert az igazgató úr kiválogatta a cseheket, a komáromiak pedig csalódottan vánszorogtak haza a fűtetlen szobákba. Hiába ment a munkásság intézkedés végett a volt k. u. k. boszniai Novotny járási főnökhöz, a szociáldemokrata Csizmazia polgármesterhez, senki sem intézkedett. E hó 2-án a folyton lázas forrongásban tartott ácsorgó munkástömeg tettekre kényszerült. Behatolt a telepre és elcsípve az igazgatót, felelősségre vonta, aki becsületszavára fogadta és írásban is kiadta, hogy három napon belül a cseh munkásokat kifizeti és ezután csak helybelieket fog felvenni. A három nap letelt, az igazgató becsületszavát megszegve, egyetlen munkást sem vett fel, mire a hetek óta becsapott, kijátszott, mintegy 600-800 számú éhező tömeg, a kapusokat félrelökve, behatolt a telepre, itt szembetalálta magát a dohányközponti főellenőrrel, aki »mars ki«, »kitakarodni«, szavakkal fogadta az elkeseredett munkásokat. Ez a viselkedés persze olaj volt a tűzre és egy kicsit meginyították a főellenőr úr házát. A munkások azután bevonultak a termekbe és a bent dolgozók azonnal csatlakoztak hozzájuk.

A főellenőrnek és az igazgatónak megjött a bátorsága, amikor megjelent vagy 50 gumibotos és egy szakasz katona szuronyokkal, ismét működésbe hozták a csehszlovák republika most már rendszerré vált eszközeit, különösen a nőmunkásokkal szemben tüntették ki hősiességüket. A most már mintegy ezer főre szaporodott tömeg kiszorulva a kapun kívül, nem tágított, mire gépfegyveres osztagot vonultattak fel a munkások ellen. Végre a főellenőr és igazgató kijelentették, hogy hajlandók a munkásság sérelmeiről tárgyalni és azokat orvosolni, csak vonuljanak el a gyár kapujából.

A délutáni tárgyaláson, amelyen részt vettek az összes hatóságok képviselői is, a központi főellenőr ígéretet tett a sérelmek orvoslására, a munkásság képviselői kijelentették, hogy az ígéretekkel nem elégedhetnek meg, itt azonnali cselekvésre van szükség, mert csak a sérelmek azonnali megszüntetése teremthet nyugalmat. Az idegenek helyett a helybelieket, tekintet nélkül az illetőségi bizonyítványra, helyezzék munkába. Ha ezek a követelések nem teljesíthetnek, úgy a munkásság képviselői a bekövetkező eseményekért a felelősséget a hatóságok képviselőire és a dohánybeváltó igazgatóságára hárítják. A komáromi munkásság körében az izgalom percről-percre nő.” – írta a Magyarság 1924 decemberében.

A helyzet nem javult még 1926 nyarán sem: „A komáromi dohánybeváltó hivatalnál a legutóbb a munkában maradt munkásnők azon meglepetésben részesültek, hogy régi munkahelyükről más helyre lettek beosztva munkára, hogy a kapitalizmus még jobban kisajtolhassa azt amúgy is agyonsanyargatott munkásság testi erejét. Legrosszabbul persze azok jártak, akik az elosztásnál „pánoficiál“ Lebeda kezelése alatt levő raktárakba kerültek. A republika egy és szorgalmas hivatalnoka most igyekszik elsajátítani a dohánykezelést, de hogy drága idejét ne kelljen a tüdőt rontó dohányraktárban tölteni, maga helyett kinevezte Molnár Annuskát főhajcsárnőnek. Az oficiál teljhatalommal ruházta fel, amit az újdonsült hajcsárnő ki is használ a hozzá beosztott munkatársnőin. Ilyen felfrisítések máskor is történtek, de legalább mindenki olyan munkába lett beosztva, ahol saját képessége és ereje szerint végezhette munkáját.

Most éppen fordítva történt a dolog. A főhajcsárnő bosszút akart állani a munkásnőkön s nem vette figyelembe az egyes munkásnők kérelmét. Megtörtént például, hogy egy munkásnőt, aki két héttel munkába lépés előtt abortált, nehéz munkára osztotta be. Hiába kérte a munkásnő, hogy tekintettel a munka veszélyességére tegye őt más helyre.

A munkásnők a legnagyobb elkeseredettséggel töltik helyzetüket, de viszsza is fogják fizetni, ha eljön az ideje.”

1936-ban a dohányjövedék központi irodája igazgatóságának határozata értelmében Stribersky Antalt, a komáromi dohánybeváltó hivatal igazgatóját Svitavára helyezték át. Helyére az érsekújvári dohánybeváltó hivatal igazgatója, Valenta Ferenc került. Érsekújvárra Bulant Lajost nevezték ki, aki addig a beregszászi dohánybeváltót vezette.

1938-ban Komárom ismét Magyarországhoz került. November közepén „a révkomáromi ipartelepek néhány napon belül újból megkezdik munkájukat. A dohánybeváltó intézetben szintén rövidesen pótolják azokat az eszközöket, amelyeket a csehek a kiürítéskor elvittek.”

A II. világháború után a város ismét Csehszlovákiához került.

Ismert vezetők és személyi változások:

1940. Mittermayer Frigyes főtiszt, Pongor Gábor tiszt, ifj. Tóth Endre gyakornok

1941. Pongor Gábor főtiszt, Metzner Kornél tiszt, Horváth Árpád gyakornok

1942-1944. Pongor Gábor főtiszt: Eperjessy Béla, Horváth Árpád tisztek 

Eddig nem került elő kép az egykori dohánybeváltóról