Debrecen - Dohánybeváltó
Működési ideje: 1844~1992.
Debrecen, Attila tér 3. - Hajdú-Bihar megye
A Debreceni Dohánybeváltó Felügyelőség központja
______________________________________________________________________________________
Debrecenben már 1844-ben, jóval a dohánymonopólium bevezetése előtt működött császári és királyi dohány bevásárlási hivatal. 1851-től Debrecenben már dohánybeváltási főfelügyelőség volt, irányítása alá tartoztak a debreceni, nagykárolyi, vásárosnaményi kerületi hivatalok, a rakamazi, nagykállói, nagytárkányi, nyírbátori fiókhivatalok, és a faddi, mohácsi, dunaföldvári és szuloki beváltó bizottságok. 1851-ben első osztályú számhivatal tisztté léptették elő Robert Lipótot, volt ellenőrködő mázsamestert a debreceni dohánybeváltó hivatalnál.
1880-ban a beváltó „igen méltányosan járt el, midőn a dohányt úgy váltotta be, hogy a termelők sem számítottak jobb osztályozást, illetve nagyobb pénzösszeget kaphatni a dohányért.”
1905-ben dohányraktárt építettek 46.564 Korona költséggel. 1910 tavaszán pályázatot hirdettek egy munkásmenhely építésére, 7360 Korona előirányzati költséggel. 1913 tavaszán újabb raktár létrehozása vált szükségessé, 58.099 K 77 filléres beruházással.
1913 júniusában Az Ujság szomorú esetről írt: „Városszerte megilletődéssel beszélnek egy köztiszteletben álló úri család gyászáról. Mogyoróssy Ferencz, a debreczeni dohánybeváltó-intézet igazgatója egy év óta súlyos beteg volt, s orvosai tanácsára a minap a Hüttl-féle szanatóriumba akarta felvétetni magát. Mogyoróssy baja már annyira előrehaladott volt, hogy a konzultáló orvosok karjaiban halt meg. A gyászos hirt táviratban tudatták az elhunyt 84 éves özvegy édesanyjával, Mogyoróssy Ferencznével, aki, midőn a lesújtó hírt meghallotta, szívszélhüdést kapott, s meghalt. Az édesanyát a fiával együtt temetik el.”
Az I. világháború után a román megszállók 109.850 mázsa dohány raboltak a beváltó raktáraiból. Talán ez is közrejátszott abban, hogy 1920 tavaszán a következő felhívás jelent meg az Egyetértés című lapban: „A debreczeni dohánybeváltó felügyelőség igen nagy fontosságú átíratott küldött a polgármesteri hivatalhoz, amely szerint a dohányjövedék igen nagy dohányszükségleteinek kielégítése csak úgy lesz lehető, ha a mai ültetési területet minél nagyobb mértékben terjesszék ki. Debreczen határában a talaj minősége és az éghajlati viszonyok olyanok, hogy ott jó kezelés mellett értékes, jól használható dohányok bizonyosan termelhetők. Mivel tehát a termelési feltételek megvannak, hasson oda a termelőknél a polgármesteri hivatal, hogy ne csak az eddigi, hanem ennél sokkal nagyobb területen termeljenek dohányt, sőt igyekezzék a város határában gazdálkodó olyan gazdákat, akik a dohánytermeléssel fölhagytak, vagy azzal eddig nem is foglalkoztak, a dohánytermelésnek megnyerni. Ilyen irányú propaganda esetén hangsúlyozni kell a gazdák előtt, hogy dohánytermelés mellett semmi esetre sem fognak kárt vallani, mert a pénzügyi kormányzat a jövőben különös gondot fog fordítani arra, hogy a dohánytermeléssel foglalkozó gazdák a nekik jogosan járó polgári hasznot megkapják s az részükre biztosítva legyen.”
A 4. sz. főút felől nézve, 2020.
1924 telén a nagy havazás miatt szán-karavánok hordák a dohányt a beváltóba. Hamar feledésbe merültek az 1920-as ígéretek, melyekkel termelésre buzdítottak mindenkit, mert 1927 elején, a beváltás végeztével kiderült: „Igen jó dohányt adtak most be a debreceni vidéki gazdák. Csak panaszkodnak, mert állítólag a dohánybeváltási árat nagyon alacsonyan állapították meg. Alig hozza ki a beváltási ár a dohánytermelés költségeit. Hír szerint a dohánytermelő gazdák új árak megállapítását fogják kérni a pénzügyminisztertől.”
1929 elején „Sallai Gábor hatvannégy éves kösülyszegi gazdálkodó egy szekér dohánnyal igyekezett a debreceni dohánybeváltóhoz. A dohánybeváltó közelében megállította a lovakat és előrehajolt, hogy a lovakon lévő pokrócot megigazítsa, de egyensúlyát vesztve, fejjel előre zuhant a kövezetre. Sallai Gábor a zuhanás következtében koponyaalapi törést szenvedett és azonnal meghalt.”
A dohánybeváltás idénymunka jellege szinte mindig, mindenhol problémát jelentett. A szezonban rengeteg emberre volt szükség, azon kívül viszont csak a töredékükre. 1929 őszén ismét felkorbácsolódtak a kedélyek, mert „pár héttel ezelőtt a debreceni dohánybeváltó elbocsájtott női- és férfi munkásai memorandumot nyújtottak át dr. Hadházy Zsigmond főispánnak, akit arra kértek, hogy vagy a dohánygyárnál, vagy másutt juttassa őket kenyérkeresethez. A főispán a küldöttség előtt kijelentette, hogy mindent meg fog tenni a munkások érdekében. A munkáselbocsátásokkal kapcsolatban Koncz Sándor főfelügyelő, a debreceni dohánybeváltó igazgatója elmondotta, hogy a dohánybeváltó minden esztendőben decembertől a következő év júliusáig a beváltott dohány kiképzésére többszáz időszaki munkást alkalmaz. 1929-ben ötszáz ilyen munkást foglalkoztatott a beváltóhivatal, akiket nem a szokott időben, hanem néhány héttel későbben bocsátottak el s csak 30 munkást tartottak meg. Pár hét múlva ismét megkezdődik az idei dohánytermés beváltása és éne ismét SU—100 szakmunkást vesznek fel az elbocsájtottak közül.”
1929 őszén, (a digitalizált újságból nem egyértelmű, hogy szeptember vagy október 11-én) „hajnalban veszedelmes tűz ütött ki a debreceni dohánybeváltó épület tiszti lakásának tetőzetén. A dohánybeváltónak a Wesselényi-téren lévő épülete előtt posztoló rendőrőrszem, Beregszászi Imre öt óra tájban észrevette, hogy a tetőről lángnyelvek csapdosnak fel. Azonnal fellármázta az épület kapuját s Böszörményi József éjjeliőr figyelmét felhívta a veszedelmesen terjedni kezdő tűzre. Ugyanekkor a portás szobából telefonálni akart a mentőállomásra, azonban a telefon nem működött.
2022.
Rögtön alármírozták a telep egész személyzetét, a rendőr pedig a környéken igyekezett telefonállomást keresni, hogy értesíthesse a tűzoltóságot. A közeli Sztankay-féle gyógyszertárba ment, de legnagyobb megdöbbenésére a telefon ott sem működött. A telefonközpont egyáltalán nem jelentkezett. Magában a dohánybeváltó telepén is öt állomás van s mindegyikkel kísérleteztek, de a hívásra senki sem jelentkezett.
A hiábavaló kísérletezések ideje alatt a tűz rohamosan terjedt s tovább várakozni nem lehetett, de szerencsére éppen arra járt egy kerékpáros rendőrjárőr, amelyet értesítettek a tűzről. Az egyik kerékpáros rendőr erre biciklin rohant a tűzoltó laktanyába és jelentést tett a tűzről. Ugyanez a kerékpáros rendőr, Koós János rendőrfelügyelő helyettes, a rendőrség központi ügyeletét is értesítette, ahonnan dr. Tarr Lajos ügyeletes rendőrfogalmazó a tűzkészültséggel együtt azonnal a tűz helyszínére sietett. Ugyanakkor a tűzoltóság is a leggyorsabban kivonult a dohánybeváltóhoz.
Mint utólag kiderült, a telefon körül támadt zavarokat az okozta, hogy a telefonhálózat a tetőzetnek éppen azon a részén volt elhelyezve ahol a tűz keletkezett. Mire észrevették, a tűz annyira elhatalmasodott, hogy a telefonhuzalok összeszakadoztak és ezért nem lehetett sem a dohánybeváltóból, sem a vele szomszédos telefonállomásokról telefonálni.
A környéken természetesen pillanatok alatt terjedt el — a kora hajnali órák ellenére is, — a tűz híre és a lakosság tömegesen lepte el a dohánybeváltó épületének környékét. A közelben lévő Pavillon-laktanyát is hamarosan értesítették a nagyszabású tűzről s tekintettel a tömeg folytonos növekedésére, a laktanyában állomásozó 11-ik gyalogezred ügyeletes tisztje, De Sorgo százados, ezredsegédtiszt azonnal riadót hivatott s egy század katonaságot vezényelt ki futólépésben a dohánybeváltóhoz, ahol a katonaság kordont vont. A katonasággal együtt egy utászszakasz is kivonult a tűzhöz és Minimax fecskendőkkel és csákányokkal hozzáláttak az oltáshoz. Öt perc alatt megérkezett a tűzoltóság is Rehák Tamás, Biró Antal és Jakobinyi József tisztek vezetése alatt. A tűzoltóság teljes készültséggel vonult ki, de mindkét autófecskendő elromlott és javítás alatt áll, úgyhogy csak a gőzfecskendőket vihették magukkal. Azonban szerencsére ezek a fecskendők jól működtek és percek alatt hat-nyolc vízsugárral tudták elárasztani a már hatalmas lánggal égő tetőzetet.
Az égő tetőzetszerkezet alatti tiszti lakásban Koncz Sándor főfelügyelő, hivatalfőnök és családján kívül Szembrátovics József, Dancs Sándor és Kenessey Ernő osztályvezetők családjai laktak. Álmukból riasztották fel őket a kora hajnalban azzal, hogy fejük felett lángokban áll a tető.
Az oltás hatalmas tempóban indult meg, a tűzoltók és az utászok munkája közben irtózatos recsegéssel omladoztak össze a tetőszerkezet gerendái, míg a lángoktól áttüzesedett cserepek gépfegyverropogás szerűen töredeztek össze és repültek szerte-széjjel, úgy, hogy ez a borzalmas hangzavar kilométeres távolságban is hallatszott. Csaknem két órán keresztül dolgoztak a tűzoltók és a katonák a tűz mellett, a tetőt azonban már megmenteni nem lehetett. A negyven méter hosszú és hét méter széles tető teljesen a tűz martaléka lett. Természetesen a villamos és telefonhálózat is elpusztult, de a tűznek a szobákba való behatolását sikerült megakadályozni. Azt is sikerült meggátolni, hogy a szomszédos raktárépületekre átcsapjon. Ez, ha megtörténik, katasztrofális következményekkel járt volna, mert a raktárakban 22.000 mázsa dohány van felhalmozva és annak értéke több millió pengőre rúg.
Végre kilenc óra tájban teljes eredménnyel járt a tűzoltók munkája, a lángokat eloltották és az üszkös gerendákat szétszedték s vízzel árasztották el. Az oltási munkálat befejezése után azonnal tűzvizsgáló bizottság szállt ki a dohánybeváltó épületébe. (…) A vizsgálat során megállapították, hogy a tüzet még hajnali három óra tájban egy, a dohánybeváltó épülete előtt elhaladó ismeretlen szekér okozta. Ez a szekér ugyanis nekirohant az épület előtt lévő villanyoszlopnak, azt kidöntötte, úgyhogy a villanypózna rázuhant a dohánybeváltó épületen elhelyezett magas feszültségű villanyvezetékre. Rövidzárlatot okozott és emiatt tüzet fogott az egyik gerenda. A tűz lassan lappangva reggel öt órára teljes erővel kitört. Az a körülmény, hogy a villany és telefonhálózat megsérült, a villamos forgalomban is nagy zavart okozott, mert a vezeték elszakadt és reggel hét óráig a villamos közlekedés megbénult.
A kárra vonatkozólag az alapos vizsgálat után kiderült, hogy a dohánybeváltót a tetőszerkezet elégésével 50.000 pengő kár érte, a posta pedig a telefon huzatok megrongálódása következtében hatezer pengő kárt szenvedett. Eleinte azt hitték a bizottság tagjai, hogy a tüzet kéményből kipattanó szikra okozta, két nappal ezelőtt ugyanis takarították a kéményeket, de a tüzetesebb vizsgálat megállapította, hogy ez a feltevés téves volt. A rendőrség most annak a szekérnek a gazdáját keresi, amelyik nekiment a villamos oszlopnak és ezzel közvetlenül előidézője lett a veszedelmes tűznek, mely csak a tűzoltóság odaadó munkája következtében nem okozott milliós károkat az államnak.”
A Dohányjövedék malmai kissé lassan őröltek, mert csak 1933 augusztusában írtak ki pályázatot a telepen lévő földszintes és emeletes tiszti laképületen végzendő 30.000 Pengő értékű tatarozási és helyreállítási munkálatokra.
1940 júniusában „300 munkásnő beszüntette a munkát, mert béremelési kérelmüket nem teljesítették. A dohánybeváltóban az első osztályba tartozó munkásnők levonásuk után 12,41 pengőt kerestek hetenkint, a második osztályba tartozók nem egészen 11 pengőt, az alacsonyabb osztályba sorozott munkásnők pedig kevesebbet. A munkásnők, akik között sok az ötgyermekes családanya, az élelmiszerek drágulására hivatkozva kérték a béremelést, valamint a túlórák díjazását. A dohánybeváltó vezetősége a munkásnők béremelési kérelmét felterjesztette a központhoz, ahol azonban még nem döntöttek.”
A beváltó 1955-től már Debreceni Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat néven jelenik meg a hírekben. 1957-es hangulatkeltő hír a Népszavából: „A dohányzók bizonyára jóleső érzéssel olvassák a hírt, hogy a debreceni dohánybeváltó körzetéből előreláthatólag 1000 vagon dohányt takarítanak be az idén a termelők. Igaz, nagy ez a terület. Magában foglalja Hajdú-Szabolcs-Szolnok-Borsod megyéket is. Összesen 19 ezer dohánytermelő 13 ezer holdján fejlődött ki remek színben a dohány. Régóta nem volt ilyen jó termes. (…) A debreceni dohánybeváltó körzetének büszkesége a hevesi dohány, a híres Virginia, amelyből mintegy 4000 mázsát visznek az idén exportra. Ezt az értékes, citromsárga színű dohányt mesterségesen szárítják. A körzetben kísérletképpen bevezetik a légszárítási módszert és pedig a Hodászi Állami Gazdaságban, ahol erős légmozgatással, fűtés nélkül szárítják az értékes hevesi dohányfajtákat.” Másik újsághír szerint ebben az évben a beváltóhoz tartozó hat megyében, összesen mintegy ötvenezer holdon termeltek dohányt.
Következnek, illetve folytatódnak a semmitmondó, hatásvadász cikkek tervteljesítésről, munkaversenyről, százalékokról, anyagmegtakarításról, élmunkásnőkről. Mintha az előző kor munkásai a selejt-termelésre törekedtek volna, vagy az előző kor vezetői eltűrték volna a pocsékolást, lustálkodást. Most a boldog termelési lázban hirtelen mindenki ötször annyit teljesített, mint korábban bárki, szárnyalt a (dohány)ipar… csak éppen a dohányosok panaszai egymást érték a silány minőségű termékek miatt, vagy mert mindig minden hiánycikk volt. Akkor hogy is volt ez?
1983-ban kaporszakállú tőkésekről olvashatunk a Hajdú-Bihari Naplóban: „Több éve végez bérmunkát a Debreceni Dohánybeváltó és Dohányfermentáló a Budapesti Erdei Termék Vállalat részére. Ennek keretében a nyári holt idényben, amikor a dohányválogató vonal szalagsorának éves karbantartása folyik, az itt dolgozó harminc munkásnő kamilla-, illetve kaporszakáll-szárítást végez. Ebben az évben száz tonna nyers kamillát és száznegyven-százötven tonnányi kaporszakállt szárítanak a tervezett harmincnegyven napos határidőn belül. Az itt leszárított kamillát és kaporszakállt az Erdei Termék Vállalatnál még tovább tisztítják, majd természetes drogként tőkés piacon értékesítik. Felvételünk a szárított kaporszakáll tisztításáról készült.”
A beváltó 1992-ben még működött. Ugyanezen a telephelyen működött a Dohánykutató Intézet is, illetve 1993. október 1-jén a luxemburgi illetőségű Heintz van Landewyck és a Dohánykutató Intézet mindössze 21 fős induló létszámmal létrehozott egy vegyesvállalatot Róna Dohányfeldolgozó Kft. néven, melynek elsődleges célja volt, hogy hazai munkaerővel, költséghatékonyan gyárthasson olyan újfajta termékeket, melyek nem csak belföldön, de Európa többi országában is sikeresek lehetnek.
Ismert vezetők és személyi változások:
1873. Becker Ádám kezelő, Leidenfrost Gyula tiszt, Papp Tamás gyakornok
1875. Becker Ádám kezelő, Leidenfrost Gyula tiszt, Reim János, Csazik Péter tisztek
1879. Becker Ádám kezelő, Bóka Ede, Verényi Tamás tisztek
1879. Szakolczay János II. oszt. tiszt áthelyezve Szulokról
1880. Bóka Ede I. oszt. tiszt, azonos minőségben áthelyezve Érmihályfalvára
1884. Ujváry István díjas gyakornok, azonos minőségben áthelyezve Nagytárkányból
1884. Szakolczai János kezelő, Reim János, Magyarossy Béla tisztek, Ujváry István gyakornok
1886. Zuna Frigyes pénzügyi tanácsos és dohánybeváltó felügyelő, áthelyezve Budapestre
1886. Becker Ádám felügyelő áthelyezve Szegedről
1886. Szakolczai János kezelő, Magyarossy Béla tiszt, Ujváry István gyakornok
1887. Szakolczai János kezelő, Magyarossy Béla, Pelczer Zsigmond tisztek
1888-1890. Szakolczai János kezelő, Magyarossy Béla, Pelczer Zsigmond tisztek, Trux Béla gyakornok
1888. Báthy Zsigmond kezelő áthelyezve Nagykárolyba
1890. Magyaróssy Béla tiszt áthelyezve Érmihályfalvára
1891. Szakolczai János kezelő, Pelczer Zsigmond, Fényes Károly tisztek, Trázsy Béla, Trux Béla gyakornokok
1891. Trázsy Béla, kinevezett VI. osztályú tiszt áthelyezve Tiszaroffra
1891. Trux Béla VI. oszt. tiszt áthelyezve a miskolci felügyelőséghez
1892. Szakolczai János kezelő, Pelczer Zsigmond, Fényes Károly, Trux Béla tisztek
1893. Horthy Dezső tiszt a debreceni felügyelőségtől áthelyezve a Hajdúdorogra
1893-1895. Szakolczai János kezelő, Pelczer Zsigmond, Fényes Károly, Fluck Miklós tisztek
1895. Killer Lajos gyakornok
1895. Magyaróssy Ferenc felügyelő áthelyezve Nyíregyházáról
1895. Fluck Miklós segédtiszt áthelyezve Rakamazra
1895. Ibrányi Miklós segédtiszt áthelyezve Rakamazról
1896. Szakolczai János kezelő, Pelczer Zsigmond, Fényes Károly tisztek, Ibrányi Miklós segédtiszt
1896. Szvoboda Lőrinc tiszt áthelyezve Szulokra
1896. Trásy Béla segédtiszt áthelyezve Szulokról
1896. Killer Lajos segédtiszt áthelyezve a szolnoki felügyelőséghez
1897-1899. Szakolczai János kezelő, Ujváry István tiszt, Ibrányi Miklós segédtiszt
1898. Veres Zoltán gyakornok, azonos minőségben áthelyezve Kápolnára
1899. Hudra Péter segédtiszt, azonos minőségben áthelyezve Nyíregyházáról
1900. Szakolczai János kezelő, Ujváry István tiszt, Hudra Péter, Ibrányi Miklós segédtisztek
1901-1904. Szakolczai János kezelő, Ujváry István tiszt, Ibrányi Miklós segédtiszt, Molnár László gyakornok
1902. Magyarossy Ferenc felügyelő áthelyezve a szolnoki felügyelőségtől
1904. Gartner Fülöp kezelő, azonos minőségben áthelyezve Nagylétáról
1905. Gartner Fülöp kezelő, Ibrányi Miklós tiszt, Molnár László segédtiszt
1905. Ujváry István kezelő áthelyezve Rakamazra
1905. Pelczer Zsigmond, budapesti és Gartner Fülöp, debreceni kezelők azonos minőségben kölcsönösen áthelyeztettek
1905. Gyurcsányi Ferenc segédtiszt áthelyezve a debreceni dohánygyári igazgatóságtól
1906. Pelczer Zsigmond kezelő, Ibrányi Miklós tiszt, Gyurcsányi Ferenc segédtiszt
1906. Ibrányi Miklós tiszt áthelyezve a szolnoki felügyelőséghez
1907-1912. Pelczer Zsigmond kezelő, ifj. Puskás Antal tiszt, Gyurcsányi Ferenc segédtiszt
1909. Kövesdy Lajos gyakornok
1909. ifj. Koss Zsigmond segédtiszt áthelyezve Zsombolyára
1909. Miksik Tibor tiszaroffi segédtiszt áthelyezve a debreceni felügyelőséghez
1909. Nádasi Péter segédtiszt, azonos minőségben áthelyezve Csókára
1910-1911. Klósz Ákos gyakornok
1911-1912. Keszler Dezső segédtiszt
1913. Pelczer Zsigmond kezelő, ifj. Puskás Antal, Gyurcsányi Ferenc, Kucsora János tisztek
1913. Gunya Miklós segédtiszt azonos minőségben áthelyezve Nyírbátorból
1914. Pelczer Zsigmond kezelő, Puskás Antal, Kucsora János tisztek, Gunya Miklós, Szontagh Ödön segédtisztek
1914. ifj. Puskás Antal kezelő, azonos minőségben áthelyezve Hajdúdorogra
1914. Szontagh Ödön segédtiszt, azonos minőségben áthelyezve Hajdúdorogra
1914. Szentkirályi Kálmán segédtiszt, azonos minőségben áthelyezve Nyíregyházáról
1915. Koncz Sándor kezelő, Kucsora János tiszt, Gunya Miklós, Szentkirályi Kálmán segédtisztek, Mathiász Tivadar gyakornok
1916-1918. Koncz Sándor kezelő, Gúnya Miklós, Szentkirályi Kálmán segédtisztek, Mathiász Tivadar gyakornok
1918. Reé János tiszt, azonos minőségben áthelyezve Szegedre
1918. Szabó Sándor tiszt, azonos minőségben áthelyezve Nagykárolyból
1923. Laczkó Ödön műszaki altiszt a debreceni felügyelőségtől a dohánybeváltóhoz
1927-1928. Koncz Sándor főfelügyelő, Szabó Sándor, Szentkirályi Kálmán főtisztek, Ibrányi József tiszt
1929. Koncz Sándor főfelügyelő, vitéz Szabó Sándor, Szentkirályi Kálmán főtisztek, Ibrányi József, Szembratovics József tisztek
1931. Koncz Sándor főfelügyelő, vitéz Szabó Sándor, Szentkirályi Kálmán főtisztek, Ibrányi József tiszt
1931. vitéz Szabó Sándor főtiszt hivatalvezetői minőségben áthelyezve Jászberénybe
1932. Koncz Sándor főfelügyelő, Szentkirályi Kálmán főtiszt, Ibrányi József, Mittermayer Frigyes tisztek
1935-1936. Koncz Sándor főfelügyelő, Szentkirályi Kálmán főtiszt, Mittermayer Frigyes tiszt
1937-1938. Reim Iván főfelügyelő, Nagy Imre felügyelő, Mittermayer Frigyes, dr. Csontos Lajos, dr. Barta László tisztek
1940. Várady Béla felügyelő, Hainrikffy István, dr. Szakátsy Sándor tisztek, Marschek Zoltán, Polgár Béla gyakornokok
1941. Várady Béla felügyelő, Hainrikffy István, dr. Szakátsy Sándor tisztek, Polgár Béla, Major János, Lossinszky Andor gyakornokok
1942. Várady Béla felügyelő, Polgár Béla, Lossinszky Andor segédfelügyelők, Ligeti László, dr. Molnár László, Czifra Jenő tisztek
1943. Várady Béla felügyelő, Polgár Béla, Halász József, Barczikay László segédfelügyelők, Ligeti László, dr. Molnár László, Czifra Jenő, Gavallér Andor, Szegedi Mihály tisztek, Gulyás József gyakornok
1944. Várady Béla főfelügyelő, Polgár Béla, Halász József, Barczikay László, Réthelyi László segédfelügyelők, Susits Gizella gyakornok, dr. Ligeti László főtiszt, Molnár László, Gavallér Andor, Szegedi Mihály, Cziffra Jenő, Gulyás József tisztek, Valentényi Róbert, Pásztori József, Riskó Péter gyakornokok
Ismert építkezések:
1869. 22 öl hosszú és 8 öl széles raktár építése 14.396 frt 29 kr.
1880. október 15-ig két új dohányraktár építése 15.230 frt 04 kr.
1884. július végéig egy új dohányraktár építése 20.804 frt 37 kr.
1894. felügyelői lakóház és kerítés építése 47.416 frt 39 kr.
1899. tatarozási munkák 2.607 frt.
1904. dohánybeváltó épületek 46574 K 37 fill. (Nagyházi János, László András, Szabados Vilmos)
1905. munkás árnyékszékek építése 1.218 K 08 fill.
1906. régi emeleti lakásokban két új klozett beállítása, raktár zsindelyezése, az ügyelői lak tetőjavítása 3471 K 48 fill.
1907. épülettatarozás a felügyelőségnél 3.529 K 38 fill.
1910. munkásmenhely építése 7.360 K
1911. II. és IV. számú raktár zsindelyezése 7087 K
1913. dohánylevélraktár építése 58.099 K 70 fill.
1913. a tiszti lak külső tatarozása és meszelése, a szertár tatarozása és meszelése, dohányraktárak tatarozása és meszelése, az őrházkerítés és munkásétkező tatarozása és meszelése, a tiszti lak kéményének lebontása és átalakítása a fedélszerkezet javításával, a főépület szivattyús kútjához nyers téglafalak portlandcement huzagolással 3.161 K 01 fill.
1930. tatarozási munkák
1932. útburkolási munkálatok
1932. műpalafedési és az ezzel kapcsolatos ács és bádogos munkálatok
1933. a földszintes és emeletes tiszti laképületek tatarozása és helyreállítása kb. 30.000 P
1934. tatarozási és helyreállítási munkák kb. 27.000 P
