Csetnek - Dohánybeváltó

Működési ideje: ~1851~1895.
ma Štítnik, Szlovákia
______________________________________________________________________________________

A Budapesti Híradó című lapban megjelent hirdetés szerint már 1845-ben létezett a Csetneki dohánytermesztő társaság, mely „…a’ csetneki dohány becsének feltartása, ’s annak neve alatt történni szokott csalások ’s meghamisítások meggátlása tekintetéből legközelébb egy dohánytermesztő társaság alakult, melynek tagjai — minyájan dohány termesztők, — a’ privát eladásnak megszüntetése mellett, kötelezve vannak az általok termesztendő dohány egész mennyiséget (a’ tulajdon szükségekre megkívántatót kivéve) a' társaság közös raktárába beadni, mely azt részint helyben eladandja, részint a’ magyar kereskedelmi társaságnak eladás végett Pestre szállítandja. Ennélfogva közhírré tétetik, hogy a’ ki valódi még nem hamisított csetneki dohányt kiván vásárolni, azt vagy magánál a’ dohány termesztő egyesületnél, mellynek igazgatója jelenleg Fabriczius István ur helyben, vagy a’ tisztelt Magyar kereskedelmi társaságnál megrendelheti.”

1851-ben is feltűnik Csetnek neve a dohánybeváltás kapcsán. A nagymúltú dohánytermesztés ellenére alig akad hír Csetnekkel kapcsolatban. 1872-ben a Budapesti Közlöny írta, hogy „Gömör megye dohánytermelő helységei közt Csetnek volt a leghíresebb az ott előállított kitűnő minőségű pipadohány különlegessége miatt.”

A beváltási listákon 1895 után nem található. Hogy miért, arra érdekes módon a Muskátli - Magyar Kézimunkaujság a csetneki csipkéről szóló, 1941-es írása ad választ: „Csetnek dohánytermelő vidék volt, a szegény nincstelenek, a napszámosok éppen úgy termesztettek dohányt, mint a lakosság jómódú rétege. Az emberek maguk igyekeztek termésüket értékesíteni, mert az sokkal jövedelmezőbb volt, mint beadni az állami dohánybeváltóba, így azután virágzott az egész környéken a csempészés. A fináncok igyekeztek ezt megakadályozni, de bizony nem értek el eredményt. Az emberek ravaszok voltak, minél éberebb volt a finánc, annál furfangosabb lett a csempész. Egy darabig folyt az izgalmas küzdelem dohányosok, meg fináncok közt, amíg a hatóság megharagudott és beszüntette az egész dohánytermelést. A csetneki asszonyok persze kétségbeestek, mikor így egyik napról a másikra megszűnt a munka, meg a jövedelem is. Az egyik csetneki földbirtokosnak, Szontagh Pálnak két leánya, Erzsébet és Aranka törték is a fejüket, milyen háziiparral lehetne az asszonyokon segíteni, hogy lehetne szegényeket jövedelemhez juttatni.” Így lett a csipkekészítés az új jövedelemforrás.

Eddig nem került elő kép az egykori dohánybeváltóról