A vágott dohányok újjászületése

Az egykoron létezett bőséges dohány-kínálat a fogyasztási szokások változásának eredményeként a rendszerváltás idejére minimálisra zsugorodott. A gyári cigaretta relatív olcsósága miatt az emberek felhagytak az otthoni cigarettakészítéssel járó szöszmötöléssel, és a rohanó élettempó már a nyugodt pipázásra sem hagyott elegendő időt. 1990. január 1-én csupán a Tiszai cigarettadohány, valamint a Club, Jacht Club, Magyar, Óbester és Sztár pipadohány jelentette a hazai kínálatot.

A házi cigarettakészítés – hangzatosan mondva – ma reneszánszát éli, de a nosztalgikus örömöt beárnyékolja ennek a ténynek a valódi és egyetlen oka: a drasztikus áremelkedés. 1990-ben egy doboz Sopianae 24 Ft volt, 2024-re ára több mint 89-szeresére, 2150 forintra nőtt, ellentétben a minimálbér 48-szoros növekedésével.

Egy csomnag fogyasztási dohány kezdetben olcsóbb volt egy bolti cigarettánál, így már önmagában ezért is megérte sodorgatni és tölteni, ráadásul egy 40 grammos dohányból körülbelül 3-4 doboznyi cigaretta készíthető, így ez az ár még tovább csökken. Csak az utóbbi években kezdtek egyre nagyobb mértékben emelkedni a vágottdohány-árak is, az 1990-es Tiszai dohány 15 forintos árát nézve, mára több mint kétszázszoros a drágulás: 3000 Ft alatt már nem lehet 50 grammos dohányt kapni. Bár a házilag készíthető cigaretták még ma is kb. feleannyiba kerülnek, mint a gyáriak.

Napjainkban megszokott, hogy a kedvenc cigarettájukat már drágálló fogyasztók a trafikban kérhetnek ugyanolyan nevű dohányt, mellé azonos elnevezésű cigarettahüvelyt, de ez nem volt mindig így. Kezdetben még önálló dohánymárkák készültek, nem volt közük a gyári cigarettákhoz, ráadásul ezeket még nem is az egyes multinacionális dohánygyárak, hanem az 1993-ban önállósult Róna Dohányfeldolgozó Kft. készítette. Azóta rengeteg új márka jött létre, és ezek kaphatóak voltak minden elképzelhető fajtájú csomagolásban és kiszerelésben. Ezt a kaotikus kínálatot próbáljuk meg most kissé rendezni, áttekinteni.

A Róna cég életében Dr. Borsos János és Valner Kálmánné mellett kiemelkedő szerepe volt Borbély Zsoltnak, aki 14 éven át vezette az üzemet. Neki köszönhetően fejlődött ki a Primus márkacsalád, mely nem csupán vágottdohányt, de a házi cigarettakészítéshez elengedhetetlen papírt, hüvelyt, sőt cigarettatöltő gépet is magában foglal. Amíg be nem tiltották az ízesített dohányok gyártását, a Primusból létezett light, cherry-vanilla, sárgadinnyés és barackos is.

1995-ben jelent meg a kellemesen aromásított Káplár, majd később a Magyar cigarettadohány.

Ködbe vesző próbálkozás volt a Lovi és Derby márka, melyeket szinte azonos csomagolásban a német Wagner & Wolf G.m.b.H. készített, és a Hungarotabac-Tobaccoland forgalmazott. Nem lettek túl sikeresek, mert röviddel a megjelenésüket követően meg is szűntek. Hasonlóan tiszavirág-életű volt a Vietnamból származó, és a Cigar Tower által forgalmazott Csongor dohány, mely az azonos nevű, nagy múltú szivar újjáélesztésével egy időben született 1998-ban, de azzal együtt egy év múlva már el is tűnt.

2001-től a Continental sátoraljaújhelyi gyára is megkezdte a cigarettadohányok készítését, elsőként a Sláger márka bevezetésével, melynek hamarosan elkészült light változata is, majd megjelent a hozzájuk való kétféle szűrőképességű hüvely is. 2002-ben több új dohányfajtát is forgalomba hoztak: 2003-ig volt kapható a Marshall, 2004-ig a Remus, és 2015-ig a kicsit sikeresebb Sodró dohány.

2003-ban tűnt fel a Dráva pipadohány, egy évvel később pedig a Festival – szintén Sátoraljaújhelyről – és elkezdődött az a folyamat is, hogy a gyári cigarettákéval azonos dohányokat is készítenek, ilyen volt például a Kossuth. 2008-2012-ig volt kapható a Rycote márka, és megjelent a Silverado és Hungária termékcsalád is. Utóbbi kettő mellé azonos nevű cigarettahüvelyek is készültek. 2014-ben új eljárással elkészült a Festival és a Hungária, 2015-ben pedig a Sláger dohány új, térfogatnövelt változata is. A gyár legújabb terméke volt a kétféle erősségben kapható Matrix dohány kék, illetve sárga csomagolásban, hozzájuk való hüvellyel.

Szintén a Continental készítette a Pegasus cigarettahüvelyeket is, piros, kék, aktívszenes, és mentolos változatban, ráadásul merész próbálkozásként forgalomba hoztak két különleges típust is: 2014-ben jelent meg a Pegasus Black és Pink, melyeknél nem csak a csomagolás, de maguk a cigarettahüvelyek is feketék illetve rózsaszínűek voltak. Magyarországon nem lettek sikeresek, annak ellenére, hogy külföldön kedveltek az ilyen, a hagyományostól eltérő megjelenésű fajták. Két év elteltével mindkettőt kivonták a forgalomból.

A Philip Morris cég terméke volt a 2004 körül bevezetett Corvina, a Harmónia, és a sárga és kék változatban is készített Helikon dohány, utóbbi szintén a bolti cigaretta alternatívájaként. Először az 1976 óta gyártott Helikon cigaretta szűnt meg 2012-ben, majd a dohány és a hüvely is 2016-ban.

A debreceni gyár egykori tulajdonosa, a Reemtsma a szlovákiai Smolnik-ban készíttette a rövid életű, 199 Ft-os Mátyás pipadohányt. A későbbi tulajdonos Imperial Tobacco is megpróbálkozott cigarettamárkáinak dohány-változatával: ilyen volt a 2003-ban bevezetett Főnix, Mustang, Symphonia és a Pakli, valamint a Moon, ami viszont pipadohány volt. Ezek közül egyedül a Symphonia maradt meg a későbbiekben, melyből készült piros és kék is, sőt egy időben még a gyári, filter nélküli Symphonia dohánykeveréke is kapható volt.

A Róna Kft. igazán nagy fejlődésen ment keresztül az utóbbi évtizedekben és jelentősen bővítette a kínálatát. Többféle erősségben készült a Billiard, 2002 körül megjelent háromféle Club dohány és hüvely, a Róna márka viszont pár év után megszűnt. Továbbra is a cég üzemében készülnek a hagyományos magyar pipadohány márkák: a Black Gold, a Jacht Club és az Óbester, mely a korábbi Cavendish és Cherry ízesítés mellett 2013 óta már Vanilla változatban is kapható.

Olyan fajták is voltak, melyekre már nem mutatkozott megfelelő kereslet, így ezeket kivonták a forgalomból. Ilyen volt a nagy múltú Magyar és Club pipadohány, utóbbi 1937 óta gyakorlatilag változatlan csomagolásban volt kapható. Az 1948-ban bevezetett Tiszai cigarettadohány is eltűnt a kétezres évek közepén.

A BAT Pécsi Dohánygyár Kft. 2004 körül jelentette meg a Sopianae pipadohányt, mely azonban hamar eltűnt a boltokból. Ennél sokkal nagyobb karriert futottak be a gyár újabb termékei, melyek a Sopianae cigaretta vágottdohány-változatai voltak. 2010-ben vezették be a hagyományos barna és kék Szofi dohányt, 25 grammos csomagban, és 160 grammos kartonhengerben. Ezek mellé még barna Szofi hüvely is készült. 2011-ben megjelent a dohányok 100 grammos kiszerelése, valamint a kék Szofi hüvely is.

2012-ben egységesen megváltozott a csomagolások grafikája, és további súly-változások következtek a fogyasztói igényeknek megfelelően. Szintén ekkor vezették be a bordó Szofi dohányt, mely viszont csak rövid ideig volt kapható 70 és 120 grammos csomagban.

2013-ban megjelent az Extra (világos)kék változat 40, 70 és 120 grammos tasakban. Ez már az új, térfogatnövelő eljárással készült. Új márkaként bevezetésre került a Fecske cigarettadohány is 40 és 180 grammos csomagokban, hozzájuk való, ugyanilyen nevű hüvellyel.

2014-ben kezdődött az Sopianae Extra Barna változat gyártása 40 és 120 grammos kiszerelésben, és ebből, valamint a világoskékből is született egy 200 grammos, óriáskiszerelés műanyagvödörben.

2015-ben a puffasztott dohányok új tagja, az Extra Sárga jelent meg 40 és 120 grammos tasakban. 2016-ban mindhárom Extra dohányból készült már kis tasakos, 30 grammos változat is és az új szabályozások miatt a vödrös kiszerelést megszűntették.

Az utóbbi években kezdett elterjedni a dohányoknak egy új kezelési formája, mellyel a dohányszálak térfogatát megnövelik, ezzel kevesebb dohány szükséges egy cigaretta megtöltéséhez. Sok mostani dohánymárka rendelkezik már ilyen variánssal is.

2017-től nem csak a dohányáruk csomagolásának szabályai változtak meg – a doboz felső részére került a nagyméretű képes figyelmeztetés, – hanem már a fogyasztási dohány csomagolási súlyát is szabályok kötik. Ennek értelmében már csak 30, 40 és 50 grammos kis, illetve nagy állótasakos kiszerelés kerülhet forgalomba. A korábban elterjedt hengeres, vagy műanyagvödrös 110, 130, 150 grammos csomagolási egységek megszűntek.

Hatalmasnak mondható a jelenlegi vágott-dohány kínálat, nem véletlenül: a dohányzók egyre nagyobb része tér át anyagi okokból a házi cigarettakészítésre. Meglepő, hogy milyen rövid időn belül képesek teljesen megváltozni a fogyasztói szokások, aminek köszönhetően egyes terméktípusok pillanatok alatt háttérbe szorulnak, míg másikak szinte a semmiből előretörnek. A történelem során mindig is fontos befolyásoló tényező volt az ár, de talán soha sem ennyire, mint napjainkban.

Sokáig leginkább praktikussági szempontok befolyásolták, hogy ki miként füstölt. Eleinte a dohányzás legegyszerűbb módját, a pipázást kezdte kiszorítani a csak komoly szakértelemmel elkészíthető szivar, majd a sok időt, és nyugodt környezetet igénylő szivarozást söpörte el a felgyorsult, modern élettel jobban összeegyeztethető cigaretta. A vagyoni helyzetük is felosztotta a dohányosokat: a falusiak főként pipáztak, a legtehetősebbek szivaroztak, az átlagember cigarettázott. Csak a legszegényebbeknek nem jutott más, mint a házi cigarettakészítés.

Napjainkban az áremeléstől a dohányzás visszaesését is várják, de már számtalanszor bebizonyosodott az idők folyamán, hogy ezt a szenvedélyt szinte semmilyen eszközzel nem lehet felszámolni. A történelem során a füstölgést büntették pénzbírsággal, elzárással, a legkegyetlenebb testi fenyítésekkel, csonkításokkal, mégis fennmaradt. Ugyan a dohányzás nem létszükséglet, sőt káros hatásai miatt nyilvánvalóan többszörös pénzkidobás, de sokat elárul a társadalom és az ország jelenlegi helyzetéről, hogy ma már nem csak a legszegényebbek készítik házilag a cigarettájukat.

CIKKEK a világháború előtti és utáni házi cigarettakészítésről