Gomolygó kék piapfüst II.


A hazai pipázásról és dohányokról szóló cikksorozat előző részében bemutatásra kerültek a kezdeti időktől a II. világháborúig terjedő időszak termékei és azok fejlődése. Egy évszázad alatt legalább négyszáz féle szívni való közül választhattak a magyar pipások.

 

A modern kor új terméke, a cigaretta erősen visszaszorította a nyugodt átszellemülést megkívánó és viszonylag hosszan tartó szivarozást és pipázást. A még megmaradt fogyasztók ízlése is változott, a nyers dohányok felől eltolódott az aromás, illatosított fajták felé. Ugyan a kereslet egyre csökkent, de azért még mindig tizenhárom félét gyártottak 1945-ig. Mint minden más területen, úgy itt is az új kor vetett véget a korábbi bőségnek és színvonalnak.

 

A háború után a Magyar Dohányjövedék az alább felsorolt márkákat kínálta a pipásoknak: Vegyes pipadohány. Pont. 1945. szeptember 8-án került forgalomba az ócska barna csomagolópapírba burkolt 25 grammos dohány 12 Pengős áron, mely összeg a hiperinfláció következtében 1946 júliusára 1,5 billiárdra emelkedett.


 

 

1946. december 16-án újra megjelent a boltokban a ’36-ban bevezetett Club angol típusú dohány 6 Forintért, mely végre ismét minőséget jelentett. Eredeti csomagolása megmaradt, azon csak a koronásat váltotta fel a Kossuth-címer. 1949 karácsonyán megörvendeztették a fogyasztókat importált kiváló szovjet pipadohánnyal is...


 

 

1950-től az újjászervezett dohányipar a Könnyűipari Minisztérium irányítása alá került és megszűnt a jövedéki forma. A Club dohány érdekes módon továbbra is forgalomban maradt, de csomagolásán a Kossuth-címernek mennie kellett, helyére a minisztériumi embléma került, kombinálva a készítő dohánygyár nevével.


A háború előtt a legolcsóbb és ezáltal a leggyengébb minőségű a Magyar pipadohány volt, így természetesen ez lett az új korszak szinte egyetlen, de vezető terméke: 25 gramm 80 filléres áron.

 

1952 körül jelent meg a Hortobágy márka, de nem lett túl sikeres, így 1960-ban kivonták a forgalomból.

 

1957 májusában a Nemzetközi Vásáron mutatták be az új Kerti pipadohányt, 50 grammos csomagban 4 Ft-ért.

 


 

1967-ben, az őszi Mezőgazdasági Kiállításon ismerhették meg a pipások az új, különlegesen aromásított, 8 Ft-os Sztár dohányt. Tizenhat féle pácanyaga között szerepelt kakaó, méz, tolu-balzsam és vaníliás cukor is. Ez a márka lett az első, ami már nem a korábban megszokott papírcsomagban, hanem a ma is ismert dohányokéhoz hasonló nylontasakban készült, ami a zakózsebben is kényelmesen elfért. Enélkül a praktikus újítás nélkül az illatosítás nem sokat ért volna, ugyanis egyrétegű papírban a dohány hamar elveszíti illatát és könnyen kiszárad. A Sztár valóban sztár lett a hazai dohánypiacon, bár nem meglepő módon a sikeres megjelenést követően azonnal hiánycikk lett, mivel a gyártását szüneteltették tasak-hiány miatt. A kezdeti időben napi 250 (!) csomag hagyta el a debreceni gyárat, ami több, mint kevés, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy kézzel csomagolták. A Dunántúli Napló a praktikus nylon-tasak elismerése mellett kritizálta a csomag külalakját, aminek „színe, még inkább a feliratok reklám-grafikusi szemmel nem a legsikerültebbek, elmaradnak a korszerű termékektől.” Azt is megjegyzik, még ez sem volna baj, ha legalább lehetne kapni.

 


 

Új fajták bevezetése azért is volt sürgető, mert a pipások igényelték a jobbfajta dohányt, viszont a hazai kínálat két évtizede szinte változatlanul szűkösnek bizonyult. A forgalomban lévő termékek a vidéki lakosság igényei szerint a teljesen nyers „szűzdohányt” igyekeztek utánozni, de ezek ekkor már elavultnak számítottak.

 

1969 szeptemberében az immáron 33 éve jelen lévő Club dohánynál is bevezették az aromaőrző műanyagtasakot, ami újabb évtizedekre biztos pozíciót hozott a márkának, és 10 Ft-os ára sem volt utolsó szempont. Mindig is elégedettek is voltak vele a fogyasztók, panasz csak egy dologra érkezett, hogy a dohány olykor nagyon kocsányos, nehezen égő, nagy, vastag levél erek is belekerültek.

 


 

A hatvanas évek vége körül a korábbi 25 grammos dohányok csomagolását duplájára növelték, és a Magyar pipadohány mellett innentől a Szabolcsi és Tiszai cigarettadohányok is 50 grammosak lettek, valamint megjelent a Vegyes pipadohány is, 1,30 Ft-ért, felettébb fantáziadús "díszcsomagolásban".

 


 

1971-ben a vásáron mutatkozott be a legendás Románc cigaretta és vele együtt az új Bankett pipadohány. Ez a növekvő termékkínálat nem volt hiábavaló, az igényes csomagolású minőségi dohányok kissé fellendítették a pipázás kultuszát. Nem csak az idős vidéki lakosság tartott ki fél század óta berögzült szenvedélye mellett, de új híveket is meg tudott hódítani a különleges atmoszférájú pipafüst. Az egyes márkák közti különbséget reálisan mutatja az áruk, míg a Bankett 18, addig az ugyanakkora kiszerelésű Magyar 1,80 Ft-ba került.

 


 

1974-ben a BNV-hagyomány folytatódott, a dohányipar újítása a 11 Ft-os Puszta dohány lett, mely szintén erősen illatosítva készült, de nem lett túl népszerű.

 


 

1983 körül már a nemzetközileg általánosan használt és kedvelt ízesítésekkel (whisky és cherry) jelent meg a ma is forgalomban lévő Óbester márka 21,50 Ft-ért. A két különböző ízt a csomagoláson piros és kék szín jelezte.

 


 

1987 végén került forgalomba a szintén napjainkban is gyártott Jacht Club Cavendish dohánykülönlegesség 39 Ft-os áron. A Cavendish inkább szárítási folyamat és vágási módszer, mint dohánytípus. A feldolgozás és a vágás hozza ki a dohány természetes édes ízét. Ilyet bármilyen típusú dohányból elő lehet állítani, de általában a Kentucky, a Virginia, illetve a Burley fajták egyikéből vagy azok keverékéből készül.

 


 

Már a nyolcvanas években alakultak különféle pipaklubok, melyek nem csak helyi, de még országos, sőt nemzetközi versenyeket is rendeztek. Ugyan általánosságban a versenyeken a gyorsaság a célravezető, itt éppen, hogy a lassúság juttatja a dobogó közelébe az indulókat. Úgy kell a pipát minél hosszabb ideig szívni, hogy az ki ne aludjon. Az 1988-ban, Kaposvárott rendezett pipaszívó versenyen éppen a Dohánykutató Intézet új termékét, a Jacht Club-ot próbálták ki az indulók, 26 versenyző pipáját tömték meg vele. A vándorkupa és serleg akkor a lengyel csapaté lett.

 

A termékkínálatot tovább bővítette az évek során megjelenő egyre több féle külföldi gyártású import pipadohány. Eleinte csak a baráti országokból érkeztek ilyen termékek: a 11 Ft-os bolgár Lion d’Or (Златен Лъв) és Neptun, a jugoszláv Extra Lulas 14 Ft-ért, majd hamarosan már itthon is elérhetőek lettek a tradicionális angol, dán, francia és holland fajták is (Amphora, Amsterdamer, Borkum Riff, Mac Baren, Saint Claude, stb.)

 


 

Ezen márkák megjelenése végleg átbillentette a hazai fogyasztókat az erősen ízesített fajták felé, így a nagy múltú Magyar pipadohánynak kezdett leáldozni, bár még a ’90-es évek végéig forgalomban maradt. Bármilyen hihetetlen, még a rendszerváltás idején is megeshetett, hogy például egész Salgótarjánban nem lehetett pipadohányt kapni. Az Új Nógrád című lap tudatja, hogy ez a helyzet bizonytalan ideig így is marad, mert bár a megrendeléseket régen leadták, a gyárból nem kap az elosztó semmilyen fajta dohányt.

 

A hetvenes-nyolcvanas években egyre erősödött a dohányzás veszélyeire figyelmeztető propaganda, bár akkor még nem konkrétan a leszokásban látták a megoldást, hanem az ártalmak csökkentésében. Magyarán, már az is sokat tesz az egészségéért, aki filteres cigarettát szív füstszűrő nélküli helyett, esetleg mindezt megtetézi még egészségi szipkával, ami további káros anyagokat szűr ki a füstből. No, de mi lesz a pipásokkal? Az ő védelmükre fejlesztette ki a Debreceni Dohánykutató Intézet a nagy hatékonyságú, aktívszenes Pipafiltert. 10 dararb került egy dobozkába, és rágyújtás előtt ezt kellett a pipa szopókájába illeszteni.

 


 

Valószínűleg már mindenkivel megesett, hogy az utcán „belesétált” egy pipás füstfellegébe, ami azonnal felismerhető jellegzetesen tömény, édeskés aromájáról. Sokaknak épp emiatt a pipafüst már-már kellemesnek számít, de legalábbis sokkal elviselhetőbb, mint a cigarettáé. Ehhez valószínűleg az is nagyban hozzájárult, hogy a pipadohányok készítésének módja teljesen átalakult a háború utáni negyven évben. A kezdeti erős, szinte maró füstű fajtákat, ha lassan is, de végül felváltották a minőségi dohányból, erőteljes illatosítási eljárással készült termékek.

 

 

 

TOVÁBBI CIKKEK:

A Csepel Művek cigarettái

A füstszűrő megjelenése

A Helikon cigaretta története

A Magyar Királyi Dohányjövedék története

A Modiano diadala

A Sopianae cigaretta története

A Symphonia cigaretta története

A szocializmus cigarettái - Magyar Dohányipar

A vágott dohányok újjászületése

Áprilisi tréfa? - Nevetséges cigaretták

Bányásznapi cigaretták

Barnabőrű szivarok I.

Barnabőrű szivarok II.

Éljen május 1. - Égjen a gyár!

Füstbe ment Tervek

Füstölgő asszonyok

Gomolygó kék pipafüst I.

Háború után - Magyar Dohányjövedék

Háztáji cigaretták

Illanó füst a filmvásznon

Karácsonyi cigaretták

Ki volt szopókás Mirjam?

Külföldi különlegességek I.

Külföldi különlegességek II.

Lajos bácsi cigarettái

Levente története

Mentolos füst

Nikotinmentes nyaralás

Stílusos cigaretták

Szegényember betevője: a töltött cigaretta

Trafiktörténet

Városi cigaretták

Vásári cigaretták