A Symphonia cigaretta története

Több, mint száz évvel ezelőtt, 1921-ben kezdődött legnagyobb múltú hazai cigarettamárkánk, a Symphonia története, mely azóta is jelen van a magyar dohánypiacon. Az állandó, megbízható minőségnek, majd a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően stabil fogyasztói tábora lett az évek során. Csak az utóbbi évtizedekben csökkent iránta a kereslet, egyrészt a fogyasztók árérzékenysége, másrészt az új generációk eltérő igényei miatt. Ma már csak az idősebb korosztály tart ki mellette, a fiatalabbak elavult, negatív benyomású munkás-cigarettának tartják, ki sem próbálják. Gyártói ugyan igyekeztek lépést tartani a korral és ennek megfelelően mindig modernizálni a márkát, de ezek a próbálkozások az utóbbi két évtizedben rendszerint kudarcba fulladtak, rövid életűek voltak.

A ma ismert filteres Symphoniát gyártó Debreceni Dohánygyárat külföldi tulajdonosa, az Imperial Tobacco 117 éves sikeres működés és folyamatos fejlődés után 2004-ben bezárta és az ott készülő termékeket másik, külföldi gyáraiba helyezte át. Mára eltűntek az újabb fejlesztésű típusok, és csupán egyetlen variáns maradt: a hagyományos piros Symphonia – de már ez is külföldről importálva.

Ez a 100 darabos csomag 1941-42-ből származik, nem a legelőször készült fajta.

1921. május 19-én a Magyar Távirati Iroda és több jelentős napilap is hírt adott arról, hogy a Magyar Királyi Dohányjövedék a következő naptól Symphonia elnevezéssel új szivarkafajt hoz forgalomba. A szopóka nélküli, 68 mm hosszú, 8,5 mm vastag cigaretta 100 darabos dobozokban került forgalomba, 60 koronás áron.

1929-ben a 100 darabos mellett már kapható volt 10 és 20 darabos kiszerelésben is, 28 ill. 56 filléres áron. Sikerét jó minősége mellett természetesen az ára hozta meg. A teljes kínálatból a negyedik legolcsóbb cigaretta volt. Míg 1930-ban a legdrágább forgalomban lévő magyar cigaretta, a Pharao 20 darabos dobozban 3,10 Pengőbe került, addig a Symphonia ugyanilyen kiszerelésben csak 60 fillérbe. Ekkor csak a Levente, a Duna, a Dráma és a Hunnia volt olcsóbb nála, utóbbi 30 fillérbe került. Ettől függetlenül a Symphoniát a jobbmódúak is szívesen szívták, nem csak a legszegényebb rétegek márkája volt.

Az 1930-ban alakult Nikotex Rt. kutatásai és fejlesztései révén hamarosan minden népszerűbb márkákból, így a Symphoniából is készült nikotincsökkentett, Nikotex-verzió is. Kezdetben lapos kartondobozban került forgalomba, melyről csak egy rossz minőségű képp áll rendelkezésre. 1938-ban mind a hagyományos, mind a Nikotex-változat csomagolása megváltozott.

1937-ben a kartondobozban árult 100 darabos Symphonia ára 3 Pengő, a papírcsomagolású, 20 darabos pedig 60 fillér.

1938-tól a márka új csomagolást kapott és 75 fillérért már 25 darabos kiszerelésben is kapható lett.

1942-től 24 cigarettát tartalmazó csomag is forgalomba került 1,32 Pengős áron.

A II. világháború hozta meg ennek a sikeres márkának az eltűnését. A politikába, így az ország életébe is beköszöntő új eszme nem tartotta meg a korábbi korból még az olyan hétköznapi fogyasztási cikkeket sem, mint egy cigarettamárka. A Symphonia 1946-ig még ímmel-ámmal kapható volt, de addigra már forgalomba került az új kor eszméjének sokkal jobban megfelelő Munkás, mely jött, látott és győzött: az egyik vezető cigarettamárka lett a következő évtizedekben. Konkurenciát csak a Kossuth jelentett neki.

Az újjáalakuló Magyar Dohányjövedék hároméves fennállása alatt több mint száz különféle dohánygyártmányt hozott forgalomba, majd ezek nagy részét rövid idő alatt meg is szűntette, hogy aztán még újabbakat vezessen be helyettük. A fogyasztóknak jóformán idejük sem volt megismerni, megszokni és megkedvelni egy-egy fajtát. A háború pusztítása okozta nyersanyaghiány miatt a gyártmányok minősége jócskán leromlott, de még ezt a szintet is alulmúlta az 1949-től beköszöntő nemzeti vállalati struktúra és a kommunista tervgazdálkodás. Még az újságok hasábjain is egymást érték a fogyasztói panaszok, a dohányosok visszasírták a letűnt kor minőségi termékeit, többek között a Symphoniát is.

1957-ben, talán a forradalmi események hatására látványosabb javulás történt a dohánytermékek piacán. A belső minőség mellett a csomagolások is egy fokkal ízlésesebbek lettek. Ebben az évben „nosztalgikus hangulatba” kerülhetett a Magyar Dohányipar vezetése, mert új eszmék ide-oda, olyan ördögtől való lépésre vetemedtek, amely visszahozta a trafikokba a háború előtti kor sikeres Daru és Mirjam cigarettáját, és újra gyártani kezdték a Symphoniát is. Csodák csodájára a korábbival szinte teljesen megegyező csomagolást kapott, 25 darabonként 4,50 forintba került.

Érdekes jelenség figyelhető meg az alábbi képen: Magyarországon a cigarettagyártás 1865-ös kezdete óta hivatalosan "szivarkának" hívták azt, amiről mindenki úgy tudta, hogy cigaretta. A köznapi beszédben valószínűleg senki nem használta ezt a szót, de ennek ellenére az iparág kitartott a hagyomány mellett. Több, mint 100 évnek kellett eltelnie addig, míg sok fogyasztói kifogás hatására 1968-tól végre a dobozokra is "cigaretta" felirat került a korábbi "szivarka" helyett.

1968-ban az olcsó, filter nélküli fajták (Kossuth, Munkás, Terv) csomagolását megújították, így a Symphonia is ekkor kapta azt az új grafikát, amellyel a következő 46 évben, egészen a megszűnéséig lehetett kapni a füstszűrő nélküli verziót. 1968-ban ez a változat 24 mg kátrányt, 1,2 mg nikotint tartalmazott és 4,50 forintba került. Ez a 25 darabos csomagolás egészen a 90-es évek elejéig változatlan formában volt forgalomban, később azonban 20 darabra csökkentették a doboz tartalmát.

Érdekesség, hogy kétféle csomagolás is létezett, eleinte a fekete és piros részek között nem szerepelt a "cigaretta" felirat, majd egyszer csak odakerült. A magyar dohányipar mindig is szeretett ilyen apró és lényegtelen dolgokkal variálni.

Az 1960-70-es években egyre több figyelmeztetés jelent meg a dohányzás egészségkárosító hatásáról, így egyre nagyobb szerepet kaptak a füstszűrős cigaretták. A gyártmányfejlesztés is főként ebbe az irányba haladt.

1972-ben vezette be az Egri Dohánygyár a Symphonia filteres változatát, 4,80 forintos áron. A füstszűrő ellenére 25 mg kátrányt és 1,2 mg nikotint tartalmazott, nem hogy nem kevesebbet, hanem kátrányból még 1 mg-mal többet is, mint a filter nélküli változat! Később a "kispénzűeknek" készült 10 darabos csomagban is, 3,30 forintért. 1980-ban, a Dohányipari Tröszt felbomlása után a gyárak felosztották maguk között az egyes márkákat. Így lett a továbbiakban kizárólagosan egri termék a Helikon, pécsi a Sopianae és debreceni a Symphonia.

1983-ig váratott magára a következő fejlesztés: ekkor vezették be a könnyebb, kék Symphoniát. Ez már a ventillációs filter hatásának köszönhetően „csupán” 21 mg kátrányt és 1,1 mg nikotint tartalmazott.

1984-ben jelent meg a boltokban a 15,5/0,9 mg-os sárga, „nikotinszegény” változat.

1985-től volt kapható a zöld, mentolos verzió. Ez még a pirosnál is erősebb volt, 24,5/1,25 mg-os károsanyag-tartalmával. Nem aratott nagy sikert, mert csak 6-7 évig gyártották.

1987-ben jelent meg az Arany Symphonia normál és hosszúméretű változatban, 14 forintért. Ez már viszonylag könnyűnek mondható a maga 14/0,8 mg-os kátrány- és nikotintartalmával. Kb. 1992-ig volt forgalomban.

1987-ben vezették be a Symphonia Extrát, melyet 1989-ben követett a hosszú 100 mm-es változata is. 21 és 24 forintba kerültek. Ezeket licenc alapján a sátoraljaújhelyi gyár készítette kb. 1992-ig.

Ebben az időben már 100 mm-es hosszal is készült piros Symphonia. Először a hagyományos grafika negatívjaként piros alapon fehér, majd a Debreceni Dohánygyár privatizációját követően a már megszokott fehér alapon piros pacával. Nem volt hosszú életű.

1993 és 1996 között volt kapható a jelentős fejlesztéssel létrehozott két új változat: a már keménydobozba csomagolt multifilteres Symphonia Príma és 1994-től a Príma Lights, piros illetve fehér dobozban. Bár rövid ideig volt forgalomban mégis kétféle grafikával is készült: az eleinte középen feltüntetett márkanév idővel a jobb szélra vándorolt.

1994-től zárjegy került a dobozokra, és mivel időközben szabadáras lett a cigaretta, az árat már nem tűntették fel a csomagolásokon. A filter nélküli mellett továbbra is kapható volt a háromtagú alap-termékcsalád: piros, kék, sárga, grafikájuk azonban pár évente kisebb változtatásokon esett át.

Az 1990-es évek első felében jelentek meg a szín-jelölés mellett a cigaretták erősségére utaló szavak is a csomagolásokon, de hogy ne zavarodjanak össze a tisztelt fogyasztók, nem vették át egyből a hanyatló Nyugat „light” kifejezésének egyes változatait, hanem szépen, magyarul közepes erősségű, középerős, enyhe, gyenge, könnyű, szuperkönnyű és egyéb frappáns elnevezéseket kaptak a cigaretták.

1995 körül ismét változott az alap-fajták grafikája. A márkanév háttereként szolgáló fekete sáv sötétkék lett, a színes háromszög kisebb és más alakú, a csomag háttere pedig vékony, halványszürke, vízszintes csíkozású. 1998-tól megjelent a csomagok alján az egészségügyi figyelmeztetés, és a kék lights, a sárga pedig extra lights lett.

1996-ban, a megszűntetett Príma-verziók helyett egy teljesen új termékcsalád kialakításába kezdtek Symphonia Blond néven. Lépést tartva a korral, már ezek is keménydobozban kerültek a fogyasztókhoz. Az első évben a modern vonalvezetésű, narancssárga (12/0,9 mg), és a kék dobozú Lights (9/0,7 mg) változat gyártása kezdődött el.

1997-ben ezeket követte az 5/0,5 mg-os Super Lights és a 7/0,6 mg-os Mentolos verzió.

1998-ban egészült ki a Blond-család a legkevesebb károsanyagot tartalmazó, utolsó tagjával, a 2/0,2 mg-os Ultra Lights változattal, ami akkor a legkönnyebb magyar gyártású cigaretta volt. 1998 nyarán a teljes puha csomagos termékcsalád új köntöst kapott: modernebb betűtípust és a grafikán megjelent a szlogenné vált „Tiszta hazai” felirat is.

1999 áprilisában forgalomba került egy új változat, a 14/0,9 mg-os Symphonia Multifilter, mely fehér filterrel készült. Nagyjából egy évig volt csak kapható, nem aratott nagy sikert.

2000-ben kivonták a forgalomból a szintén nem túl népszerű Blond-családot, és helyette valami sokkal vonzóbbat ajánlottak, a „misztikus” fantázianevű Symphonia Makrofiltert. Modern külsejű, ezüstszínű kartondobozban, 225 Ft-os áron került forgalomba februártól eleinte csak a piros (13/0,9 mg) és a kék Lights (9/0,7 mg) változat. Füstszűrője többszörösen összetett volt, a dohánytörzshöz közelebbi felén egy normál, a cigaretta végén egy két részből álló szűrő volt: egy puhább anyagú kis rúd középen, amit körülvett egy sokkal tömörebb, keményebb gyűrűszerű rész – a makrofilter.

2000 tavaszán ezeket követték további társaik, a még könnyebb Extra Lights (7/0,5 mg), az Ultra Lights (2/0,2 mg) és a Mentolos (9/0,7 mg) verzió. Nyáron, a Forma 1 alkalmából a piros változat Symphonia Rallye elnevezéssel alkalmi dobozban is kapható volt bizonyos kijelölt üzletekben.

Minden különlegessége ellenére a Makrofilter-termékcsalád sem vált népszerűvé, az idősebbeket nem érdekelték ezek a fejlesztések, ők már magmaradtak a megszokott piros Symphoniánál, a fiatalabb korosztály pedig a korábban említett hiedelmek miatt ki sem próbálta, mondván: a Symphonia „ciki”. Így ezek a legújabb változatok is megszűntek 2004-2005-ben.

2002-ben történt az utolsó újítás a Symphoniák háza táján: a pirosat 25 darabos csomagban is forgalomba hozták, 300 Ft-os áron. Amikor a 20 szálas cigaretták burkolt áremeléseként a dobozokba már csak 19 szál került, onnantól a 25-ös Symphonia is 24 darabos lett.

2003 végétől megjelentek a csomagokon az új típusú, fekete keretes figyelmeztetések. 2004 májusában pedig olyan történt, amire valószínűleg senki sem számított: 118 évnyi sikeres működés és folyamatos fejlődés után a Debreceni Dohánygyár tulajdonosa, az Imperial Tobacco bazárta magyarországi gyárát. Az ottani márkákat más külföldi üzemeikben készítették a továbbiakban, így szerencsére forgalomban maradt négy fajta Symphonia, igaz, már Németországban készült a „Tiszta hazai” - mely kifejezést szerencsére már nem mertek ráírni a dobozokra. Az alábbi kép jól szemlélteti ezt a változást: a felső sor darabjai még Debrecenben készültek, az alsók már külföldön - időközben eltűnt róluk a szlogen.

A cigarettaárak rohamos és drasztikus emelkedése felélesztett egy már-már feledésbe merült dohányzási szokást: az otthoni cigarettatöltést. Sorra jelentek meg a legkülönfélébb cigarettadohányok a trafikokban, de olcsóságuk ellenére ezektől sokan idegenkedtek. Ekkor kezdődött az a trend, hogy a gyárak árusítani kezdték a népszerűbb márkáik dohánykeverékeit, azt sugallva, hogy ezeket sodorva-töltve a gyári cigarettával megegyező minőséget kapunk. A Symphoniából is készült ilyen, piros is, kék is, de még a filter nélküli változat dohánya is kapható volt rövid ideig. A 40 grammos csomagok mellett megjelent egy 150 grammos óriás-kiszerelés is, mely azonban pár év után, 2016-ban megszűnt. 2020 tavaszától ismét forgalomba került, igaz, az új szabályozások miatt már csak 50 grammos csomagban.

2013-ban kezdetét vette a márka felszámolása: 30 év után megszűntették a sárga Symphonia gyártását, majd 2014 végén a „mezítlábas” változatot is kivonták a forgalomból, ezzel pedig a magyarországi dohánykínálatból végleg eltűnt az utolsó filter nélküli cigarettafajta is.

A megmaradt három fajta csomagján új feliratok jelentek meg, valószínűleg a színvakok kedvéért rá is írták a pirosra, hogy piros, a kékre pedig, hogy kék. Pedig fordítva érdekesebb lett volna...

2017-től bevezetésre kerültek a legújabb egészségvédő figyelmeztetéssel ellátott csomagolások, melyek már nem csak szöveget, de képet is tartalmaznak, ráadásul ezek alulról átkerültek a dobozok felső részére, és méretük is 65 %-ra nőtt. A Symphonia esetében nem csak ennyiből állt a változás, új csomagolással már csak a hagyományos piros változat jelent meg, a 25 darabos és a kék egyszeriben eltűnt és ezzel a "termékcsalád" egy darabosra zsugorodott...

2022-től eljött a kánaán: ezt a megmaradt egy fajtát elérte az utolsó sorscsapás, az egyencsomagolás. Ez is piros, bár a vak is látja, hogy barna. Ára 2024 januárjában 2050 Forint. Alig olcsóbb, mint a Davidoff...

Nagy kár veszni hagyni egy százéves múltra visszatekintő, teljes egészében magyar dohányból készített, hazai kifejlesztésű márkát. Igaz, változnak az igények, elvárások és semmi sem örökéletű. Persze nem lehet mit tenni, ha a kedves fogyasztó a külföldi márkaneveket szereti...

Már az is nagy szó, hogy a Symphonia még megérhette bevezetésének 100. évfordulóját, és ezzel az egyik leghosszabb ideig létező magyar dohány-márkanévvé vált!