Lajos bácsi cigarettái

A márciusi forradalom és szabadságharc centenáriumának évében, 1948 tavaszán a világháború utáni újjászervezés és átalakítás alatt álló Magyar Dohányjövedék még mindig termékkínálatának kialakításán fáradozott. A szép évforduló alkalmából a budapesti Eskü teret Március 15. térre keresztelték, és erre a napra a dohányipar is készített egy alkalmi, Centenárium elnevezésű cigarettát.

 

Az egy hónappal később, 1948. április 15-én forgalomba kerülő új cigaretta elnevezésénél is megmaradtak az emlékév tárgykörénél, és hazánk nagybecsű államférfijának emlékére a Kossuth név mellett döntöttek.

Az új, ovális keresztmetszetű cigaretta 25-ös papírcsomagban és 100 darabot tartalmazó kartondobozban került a trafikok polcaira, szálanként 12 filléres áron, azaz egy csomag 3, illetve 12 forintba került. Százas dobozt ritkán vásároltak a fogyasztók, az ilyenek főként a dohányboltok pultjain álltak felbontva, mert ezekből darabonként is lehetett vásárolni, akár csak egy szálat, kinek mennyire futotta.

 

 

Akkoriban anyaghiány és egyéb problémák miatt nem sok mód nyílt aprólékos grafikájú, ízléses csomagokat gyártani, ahogyan az a háború előtt volt. Bár az akkor még csak éppen kibontakozni kezdő új korszak – mely a következő negyven évet beárnyékolta – nem is kívánta meg az ilyen pepecselést, meg puccos rongyrázást. A jó erős cigaretta volt lényeg, nem a csomagolás. Ennek megfelelően a legócskább, durva, barna nátronpapírt választották burkolóanyagként, és ezt megtetézték egy csodálatos pecséttel, mely vagy olvashatóra sikerült vagy nem. Inkább nem...

 

Az 1930-ban, hatalmas kutatómunka után sikerrel bevezetett Nikotex-termékek olyan népszerűek lettek, hogy az ilyen „nikotinmentesített” cigaretták gyártását 1945 után sem függesztették fel. Így aztán az új Kossuthból is készült Nikotex-változat, a simához hasonló "ízléses" csomagolásban. 1948. június 14-én, 20 és 25 darabos csomagban került forgalomba, a normál változatnál drágább, szálanként 14 filléres, azaz csomagonként 2,80, illetve 3,50 forintos áron.

 

 

Idővel változtattak a dobozokon, ahogy azt a „technikai háttér” már lehetővé tette. Elkészült a babérkoszorús grafika a márka számára, amivel egészen 1968-ig volt kapható. Címke formájában ezt ragasztották a 100 darabos dobozokra is.

 

 

A kis csomagok hátsó oldalát reklámcélokra használták, például a Szabad Föld újság népszerűsítésére, mely – mint megtudhatjuk – nevel, tanít, szórakoztat!

 

 

1949-től ismét átalakult az iparág, megszűnt a jövedéki forma és a pénzügyminisztériumi irányítás. Innentől az egyes gyárak a Magyar Dohányipar nevezetű nagyvállalat és váltakozó minisztériumok (élelmezésügyi, élelmiszeripari, könnyűipari) fennhatósága alatt álltak. Sok korábbi, a jövedéki időkben született márkanevet azonnal eltörölt az új politikai eszme, de érdekes módon az ideológiának megfelelő Munkás, Terv és Kossuth maradhatott. Mi több, a Kossuthnak még a grafikája sem változott, csak már a 3 forintos árat is felüntették a csomagon.

 

 

A doboz hátoldalát továbbra is reklámra használták, de a képen látható, az 1950-es évek végéről származó csomag már a dohányipar új termékének, a 4,50 forintos Symphoniának a fogyasztására buzdít, (mely persze jóval drágább, ezért csak időnként kell szívni.) Ez a kéretlen reklám sokakat bosszantott, és a Bácskiskunmegyei Népújság egyik újságírója cikkében ki is jelentette: „Azért sem szívok időnként Symphoniát!”

 

A Nikotex-Kossuth továbbra is forgalomban maradt, könnyebb mivoltát a grafika kék színnel való nyomtatása jelezte, a nikotinmentesítést pedig 50 fillér felárral kellett ellensúlyozni. Karrierjének a filteres cigaretták megjelenése vetett véget. A füstszűrő nem csak jobban megszűrte a nikotint, mint az addigi hőkezeléses Nikotex-eljárás, de a dohányszálakat sem engedte szívás közben a szájba jutni. Az új terméktípus megjelenése után a három akkori Nikotex-termék (Harmonia, Kossuth, Munkás) gyártását 1963-ban beszüntették.

 

 

Hatalmas népszerűségre tett szert a Kossuth, párhuzamosan a Munkással és a Tervvel. Viszont aki az egyik mellett döntött, az még véletlenül sem gyújtott a másikra, úgynevezett „érzelmi” okokból. A Kossuth a vidéki földművesség betevője volt, Munkást értelemszerűen a munkásréteg fogyasztott, a Terv pedig az értelmiség cigarettája volt.

 

 

Ebben a korban mindenkinek mindenhol szabad volt dohányozni. A fogyasztás drasztikus emelkedése megkövetelte a gyártás fokozását, így a legnépszerűbb márkákat mindegyik dohánygyár gyártotta. Hiába volt viszont rögzített receptúra, a dohányosok mégis eltérést tapasztaltak a különböző gyárak azonos márkái közöttt. Kitapasztalták az ízlésüknek legmegfelelőbbet és a trafikokban már egyenesen lágymányosi vagy debreceni Kossuthot kértek.

 

1957-ben - talán a forradalmi események hatására - elkezdtek jobb minőségű, szebb csomagolású cigarettákat bevezetni (Daru, Mirjam, Turist, Symphonia). Valószínűleg a Kossuthot is ekkor próbálták megreformálni. Létezik egy változata, melynél hófehér papírra nyomtatták a korábbinál sokkal kellemesebb grafikát: dohánycsomót, kis virágokat, nemzetiszín szalagot. Ez már tényleg ízléses, Kossuth nevéhez méltóbb csomagolás volt, éppen ezért különös, hogy eddig semmilyen írásos emlék nem került elő bevezetésének körülményeiről és idejéről, sem pedig eltűnéséről. Ugyanis ahogy jött, úgy ment is, valószínűleg csak nagyon rövid ideig volt forgalomban, aztán pedig visszatértek a korábbi változathoz.

 

1960-ban jött a következő fejlesztés: az eredeti megtartása mellett megjelent az Ezüst Kossuth. Hogy mitől ezüst, azt nem lehet tudni, csak azt, hogy az április 14-i filmhíradó beszámolt arról, hogy a lágymányosi gyár megváltoztatta a cigaretta formáját, így a korábbi ovális helyett a már kör keresztmetszetű cigarettába tíz százalékkal több dohány kerül a dohányosok nagy örömére, mi több, a csomagolása is tetszetősebb lett. Hozzáteszi viszont, hogy ugyan a minősége nem lett jobb, de legalább az árát felemelték. Azt viszont nem teszi hozzá, hogy a 10 %-kal több dohány mellett 20%-kal kevesebb cigaretta található a dobozban: a korábbi 25 helyett már csak 20 szál, igaz: csomagonként 20 fillérrel olcsóbban, 2,80 forintért. Ennél a fajtánál is találunk egy furcsaságot, létezett belőle fehér csomagolású is (talán elfogyott a zöld festék), sőt mindkét fajtából volt 20 és 25 darabos is. Ezek gyártási idejéről szintén nem áll rendelkezésre információ, de sejthető, hogy csak rövid ideig voltak forgalomban, mert nagyon ritkák.

 

 

Az új termék kapcsán Füzesi Etelka megbotránkozásának adott hangot a Békésmegyei Népújság hasábjain május 5-én, mert séta közben egy eldobott cigarettacsomagra lett figyelmes a járdán, melyen ott árválkodott szegény Kossuth Lajos képe – gyűrötten, sárosan. „De ki gondolt arra, hogy ez a Kossuth-arcot ábrázoló doboz, miután kiürült, szemétkosárba, vagy az aszfaltra kerül? Vajon mit szólna hozzá Kossuth, ha most hirtelen feltámadna? Mit szólnának kortársai? És mit szólunk hozzá mi magunk? Érdemes ezen elgondolkodnunk!”

 

1960-ban érte el addigi forgalmi maximumát a Kossuth márka, amelyből 10,2 milliárd darab készült az év során, és ezzel a teljes fogyasztás 62,5%-át adta. Korábban egyik márka gyártása sem haladta meg a 10 milliárdot.

 

1968-ban a legnépszerűbb, olcsó filter nélküli fajták (Munkás, Symphonia, Terv) csomagolásait megújították és a Kossuth is ekkor kapta jól ismert narancssárga grafikáját, amellyel a következő negyvenhat évben kapható volt. Továbbra is 25 darabos volt, de ára 1961 óta már 3,50 forintra emelkedett. Csökkent a károsanyag-tartalma, már „csupán” 28 mg kátrányt és 1,3 mg nikotint tartalmazott. Egyes újságcikkek szerint tizenegy, mások szeint (elég elképzelhetetlen módon) ötvenféle dohányból készült, főként hazai, „föld-ízt” adó nagylevelű fajtákból, melyek közé még kínait is kevertek. Füstje lúgos kémhatású, mely tuljadonságot a doboz alján a Magyar Szabványhivatal cigarettát jelölő 6227-es száma mellett egy „E” betűvel jeleztek.

 

1970-re a filteres Fecske olyan népszerű lett, hogy mindhárom korábbi vezető márkát – a Kossuthot, a Munkást és a Symphoniát is – maga mögé utasította. Változni látszottak a fogyasztói szokások.

 

1972-ben a Nógrád című lap február 13-i cikke arról adott hírt, hogy az év közepén megkezdik a Kossuth füstszűrős változatának gyártását. A dohányosok megörültek a hírnek, és várták az új jövevényt. Az idő telt, az ígéretből azonban nem lett semmi.

 

1979 októberének végén a Déli Hírlap fényképes cikkel számolt be arról, hogy Sátoraljaújhelyen már készül a még mindig igen népszerű Kossuth cigaretta filteres változata. (Amit ugye már hét évvel korábban beharangoztak.) Az első széria gyártása ekkor már be is fejeződött, és a minőségellenőrzés szakemberei is kedvező véleménnyel voltak róla. A gyár főmérnöke elmondta, hogy már csak az árhivatal ármegállapítására várnak, hogy megkezdhessék a tömeges gyártást, és november közepére a boltokba kerülhessen az új cigaretta. Hogy aztán mi történt, arról nincs hír, de az Észak-Magyarország 1980. augusztus 31-i cikke még mindig csak ígéri az új Kossuth bevezetését – majd a következő év második felében…

 

1981 márciusában az Esti Hírlap cikkéből végre megtudhatták a dohányosok, hogy hol késik a beígért füstszűrős Kossuth - már aki még emlékezett arra, hogy ilyesmiről egyáltalán szó volt. A termelési osztályvezető szerint bármikor meg tudnák kezdeni a tömeges gyártását, de ez csak akkor lenne kifizetődő a gyárnak, ha 7 forintos áron adhatnák. Viszont az árhivatal 6,40 forintot javasolt, ami számukra elfogadhatatlan. Igaz, ki tudnák hozni annyiből is, de az a minőség rovására menne, és így az új cigaretta gyakorlatilag Románc lenne, Kossuth csomagolásban, amivel csak megtévesztenék a vevőket. Azért is érthetetlen ez a huzavona, mert az első legyártott szériát a boltokba küldték, amolyan próbaképpen, és a vevők elkapkodták – a gyár által várt 7 forintért.

 

 

Közel tízévnyi ígérgetés után decemberben végre a boltokba került a füstszűrős Kossuth, a sátoraljaújhelyi gyárból. Filter ide-oda, a végül 7,40 forintért árult új verzió sem lett sokkal könnyebb (21/1,1 mg) a hagyományosnál. A márka régi fogyasztói nemigen pártoltak el a megszokott, filter nélküli változattól, továbbra is megmaradtak erős cigarettájuk mellett. Mindenesetre kialakult egy nem túl nagy, de stabil fogyasztói rétege, aminek köszönhetően egészen 1998-ig forgalomban maradt.

 

A fenti kép piros csíkos változataiból eddig teljes csomag még nem került elő, csomagolásuk csak felhasználatlan nyomdai ívként ismert. Lehetséges, hogy csak grafikai tervként készültek, vagy a próbagyártás során használták ezeket, és talán a boltokba ilyen külsővel soha nem is kerültek.

 

A füstszűrős Kossuth több korabeli társához hasonlóan krepp-papír filterrel készült, mely a mai szemnek már elég meghökkentő látvány. Vizsgálatok szerint szűrőképessége alig maradt el az akkor használt acetát filterekétől, ennek ellenére a dohányosok egy része a látvány miatt nem nagyon kedvelte ezt a típust. Egy másik, ma már nagyon fontos szempontnak viszont megfelelt: papírból készült, tehát teljes egészében lebomló, nem úgy mint a műszálból gyártott filterek.

 

 

A hagyományos Kossuth az 1980-as években egy ideig 20 darabos csomagban került forgalomba, de már nem matt, hanem fényes papírba csomagolva. A rendszerváltás idején visszatért az eredeti matt papíros, 25 darabos kiszerelés. 1990. januárjában a normál Kossuth 18, a filteres 20,50 forinta került.

 

1992-től az amerikai R. J. Reynolds Tobacco lett a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár tulajodnosa. A gyár nehéz helyzetben volt, mert akkor csak a legolcsóbb, legalacsonyabb minőségű cigarettákat készítették. Az új tulajdonos megkezdte saját nemzetközi márkáinak gyártását, de ezek mellett a magyar fajtákat is készítették. A Kossuth ismét 25 darabos lett, a csomagon lévő babérkoszorú közepén a dohánygyár logóját felváltotta az új cég RJR rövidítése. A 67 mm-es, ovális keresztmetszetű, filter nélküli Kossuth mellett forgalomban maradt a hosszú, filteres változat is.

 

 

1993-ban, a márka megújítására tett kísérletként 59 forintos áron bevezették a legújabb, aktív szenes filterrel ellátott, keménydobozos Kossuth Extrát, mely azonban nem hozta meg a várt eredményeket, ezért 1996 körül gyártását megszüntették.

 

 

Ötletnek jó volt ez az újítás, csak sajnos azzal nem számoltak a gyártók, hogy időközben megváltozott a dohányosok táborának összetétele, felnőtt egy új generáció, ami már a nyugati csillogás után ácsingózik, és nem szimpatizál egy olyan márkával, amit Kossuthnak neveznek, és amit addig kizárólag a szegényebb rétegek fogyasztottak.

 

A Kossuth Extra bevezetésekor már régen kaphatóak voltak nyugati márkák, sőt a privatizációval a külföldi gyártulajdonosok is kezdték bevezetni, hazánkban is gyártani nagy múltú, közkedvelt világmárkáikat. Megjelent a Camel, Salem, Winston Sátoraljaújhelyről, a HB, Kent, Lucky Strike, Pall Mall Pécsről, az L&M, Marlboro, Multifilter Egerből, és a West Debrecenből. A legújabb fogyasztóknak ezek jelentették a választékot, és ezekkel még egy nagy múltú magyar márka, az évtizedekig legnépszerűbb Kossuth sem versenyezhetett. Sorra megszűntek az újabb variánsai, de legalább megmaradt a hagyományos verzió, amire azért még mindig akadt kereslet az idősebb, márkahű fogyasztók köréből.

 

1998-ban a R. J. Reynolds cég kivonult Magyarországról, a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár új tulajdonosa a V-Tabac lett. Ebben az évben megjelentek a csomagok alján a kötelező figyelmeztető feliratok, és innentől már feltűntették a cigaretták károsanyag-tartalmát is a dobozokon, mely a Kossuth esetében 16 mg kátrányt és 1 mg nikotint jelentett. Ismét változtattak a csomagolási egységen is: 25 helyett megint 20 darabos lett.

 

 

A márka Szlovákia magyarlakta területein is kapható volt, nem csak úgy odavetett exportcikként, hanem rendes szlováknyelvű feliratokkal: Mad’arsko-ban gyártják, és a királyhelmeci központú Tabán Trafik forgalmazza. Az északi szomszédainknak szánt változat a hazaival ellentétben csak 12 mg kátrányt és 0,7 mg nikotint tartalmazott, ami viszonylag kevésnek mondható ahhoz képest, "bez filtra" - filter nélküli.

 

A márka hasonlóan kelendő volt Románia egyes területein is. Az erdélyi magyarság körében bizonyára jelentéssel bírt, ha Kossuthot szívtak, amivel még mindig jobban jártak, mint a förtelmes Carpati-val.

 

 

2003 végén - amikorra a kereslet már minimálisra csökkent - még mindig gyártottak Kossuthot, de már az újonnan kötelezővé tett „gyászkeretes” figyelmeztetéssel kitakarva a doboz harmadát. Ekkor megint 25 darabos lett, és az uniós irányelveknek megfelelően károsanyag tartalma tovább csökkent: 14 mg kátrányt, 0,8 mg nikotint tartalmazott.

 

 

Idővel 25 helyett újra csak 20 darab került egy csomagba. Ekkor ára ugyanúgy öthatvan volt, ahogyan egykoron, éppen csak a tizedesvessző hiányzott már a számok közül. Ilyen áron már-már luxuskategóriás márkának számított, így még a maradék fogyasztók is elpártoltak tőle. Ez pedig meghozta az előre borítékolható eredményt: 2013-ban, 66 év után kivonták a forgalomból, a Kossuth márka végleg eltűnt a trafikokból.

1960. március 24. Az Ezüst Kossuth cigaretták csomagolása a Lágymányosi Dohánygyárban

Pénzügyi Közlöny, 1948.05.01.

Pénzügyi Közlöny, 1948. június 10.

Pápai Néplap, 1948. november 21.

Békésmegyei Népújság, 1960. március 25.

Békésmegyei Népújság, 1960. május 5.

Dunántúli Napló, 1968. március 6.

Somogyi Néplap, 1972. február 13.

Autó-Motor, 1993.12.07.