Éljen május 1. - Égjen a gyár!

Épphogy véget ért a világháború, a változás gyorsan kezdett kibontakozni. Az 1945 előtti világ egy pillanat alatt eltűnt és a helyébe valami teljesen más lépett. Elillant a régi kor minden kecsessége, fényűzése és sajnos az ízlése is. Szakítani kellett a múlttal, a közép- és úri réteget letaszítani, mindenét elvenni és helyette a munkásosztályt felemelni.

 

A politika megkövetelte a változást és haladéktalanul el kellett törölni a múlt minden emlékét. A gyárak élére a tanult, képzett, külföldi tapasztalattal rendelkező szakemberek helyett hozzá nem értők kerültek, akik parancsszóra teljesítették, amit utasítottak nekik.

 

A változás nagyon szembetűnő volt az élet legapróbb területein is. A dohányzó közönség szájából az új korszak kivette egykori aranyos és bíborvégű, illatos cigarettáit, finom, gyűrűs szivarjait és helyükbe kapadohányt dugott.

1945 augusztusában, amikor még át sem alakultak az egykori cégek nemzeti vállalatokká, – bár sokat erre sem kellett várni – még a Magyar Királyi Dohányjövedék neve alatt megkezdték a Munkás cigaretták gyártását. Az új, ovális keresztmetszetű szívni való 67 mm hosszú volt és lúgos kémhatású füstöt adó hazai, nagylevelű dohányfajtákból készült. Csomagonként 45 pengős áron került forgalomba.

Anyaghiány miatt eleinte a háború előtti márkák felhasználatlanul maradt papírjaiba csomagolták a kis dohányrudakat, a csomag elejére egy „Nikotex-áru” feliratú, tetejére pedig a márkát jelölő címke került csupán. A kifordított csomag belső felén az egykor szebb napokat látott Nikotex-Levente grafikája árválkodik.

A cigarettaszálakon vörössel, kisiskolás betűtípussal állt a márkanév, előtte egy csákányos alak látható, kiegészítésképp néha egy dohánylevél körvonala is megjelent a grafikán. Kicsit morbid, hogy a megmaradt készletek felhasználása miatt ennek az „idilli képnek” a hátterében még ott a koronás címer és a M. Kir. Dohányjövedék vízjeles felirata a cigarettapapíron.

Árat nem tűntettek fel a csomagokon, hiszen 1946 augusztusáig a világtörténelem legdrasztikusabb inflációja ment végbe hazánkban, és mire ráírták volna, már aktualitását veszti. A Dohányjövedék a Távirati Irodán keresztül üzengetett a fogyasztóknak – szinte már hetente – közölve gyártmányai legújabb árait.

 

Egy csomag Munkás, az 1945. augusztus 15-i megjelenésekor 45 pengőbe került. November elejére már tízszer, decemberre százszor ennyibe. Április elejétől félmillió, április végétől 5 millió pengőbe. 1946 július végére, azaz egy év alatt egyetlen csomag cigaretta ára 11.250.000.000.000.000 pengőre nőtt. Ennek a lehetetlen helyzetnek vetett véget a Forint bevezetése, így 1946. augusztus 1-től hosszú időre állandósult a 2 forintos ár a Munkás esetében.

Megmaradt csomag Munkás, rajta felirat: "Jóskánk már nem szívta el, szólt a harang..."

1947-ben annyiban változott a cigaretta külseje, hogy már királyi matrica sem volt rajta, csupán egy szerencsétlen lila pecsét. Olyan darab is fennmaradt, amin semmilyen felirat nem szerepel, belsejében pedig a Harmonia cigaretta feliratát találjuk. Elég fura, hogy Harmoniát tudtak nyomtatni, Munkást nem, hiszen a kettő egy időben létezett, tehát nem megmaradt készletről van szó.

A Dohánymúzeum gyűjteményében fellelhető egy eredeti grafikai terv, melyet Végh Gusztáv /1889-1973/ grafikus, festőművész rajzolt a Dohányjövedék felkérésre. A legtöbb II. világháború előtt gyártott dohánytermék grafikáját is ő tervezte, állandó kapcsolatban állt a Jövedékkel. A terven látszik, hogy bár értette a csíziót, tudta, mit vár tőle ez a gyönyörű új kor, végül mégsem ezt a tervet fogadták el, de legalább tudjuk, akár így is kinézhetetett volna a hírhedt Munkás cigaretta.

 

1948 körül változott ez a szánlamas pecsételgetős módszer és innentől - szinte hihetetlen luxusként - már grafikával a csomagolásán került a dohányzókhoz a Munkás. Az országot elárasztó szobrokról is jól ismert vastagnyakú, erős állkapcsú férfiú díszeleg - mi mással, mint - vörös színnel nyomva a dobozon, a kor eszméjének dicsőségét hirdető olajággal egyetemben.

 

Ennek a fajtának is volt Nikotex-változata, nehogy a kedves fogyasztók hiányt szenvedjenek bármiben is. Ez a változat úgy készült, hogy a fent említett szép csomagolásra a már jól bevált pecsételővel rányomtak egy Nikotex feliratot. A nép okulására a csomag hátulján a Szabad Nép újság, mint iránymutató kiadvány reklámja is helyet kaphatott.

1949-ben új grafikát vezettek be: stilizált gyárépületet, füstölgő kéménnyel, természetesen az időközben megszokott és megszeretett szép piros színnel. Ekkor változott meg a cigarettaszálak rajza is: a csomagon szereplő gyárat nyomtatták arra is. Továbbra is készült „nikotinmentes” változat is, ugyanolyan gyárral, csak kék színben.

 

 

1950-től, a dohányipar egységes nemzeti vállalattá alakítása után jött el igazán a Munkás diadala. Innentől a Tiszai Vegyi Kombinát irdatlan épületegyüttesére emlékeztető gyárépület díszelgett a csomagolásokon. A nyomdafesték-ellátás tekintetében összevissza jelent meg, hol barna, hol piros színnel nyomva. A Nikotex-változat továbbra is kékben pompázott, ezért 2,50 forintot kellett fizetni.

Az 1950-es évek vége körül jött a következő változás a grafika tekintetében, mintegy feltéve a pontot az i-re: fogaskerék, benne kalapács és búzakalász karöltve. Vöröscsillag csak a Tervre jutott, de sarló még arra sem. Egy ideig még 2, majd hirtelen áremeléssel 1961-től már 3 forintba került 25 szál szivarka. Itt is váltakoztak a színek: barna, vörös, mikor mi volt. A nikotincsökkentett továbbra is kékkel nyomtatva, továbbra is 50 fillérrel drágábban volt elérhető. Volt is mit csökkenteni, ugyanis az alap verzió - a korabeli laborvizsgálatok alapján - kb. 45-50 mg kátrányt és nagyjából 2,5 mg nikotint tartalmazott szálanként, szemben a ma átlagosnak mondható 6/0,5 mg-mal.

Itt megállva kicsit gondoljunk az 1945 előtti idők dohányzó közönségére, akiknek minden kívánságát leste a Jövedék: ha szopókás cigarettára volt igény, akkor azt vezettek be, ha gyűrűs szivarra, akkor azt. Ha a dohánycsomagok lazán voltak ragasztva és kihullott a dohány belőlük, azonnal intézkedtek. Sőt a potyogással eleve számolva 25 helyett 29 gramm dohányt tettek minden csomagba, nehogy kár érje a vevőt. Ha a Mirjam végén a parafaszalagot elengedte a ragasztó, azt is azonnal orvosolták. A trafikban lehetett turkálni a kitett skatulyákban, kutatva a szép világosbarna, pettyes szivarok után. És akkor jött az ötvenes évek… Nem hogy válogatás nem volt, örülni kellett, hogy egyáltalán van mit szívni.

 

Hála a szocialista nehéziparnak és a baráti országoktól átvett "precíz" gépeknek, az ötvenes években már nem volt laza a csomagolás, csak a cigaretták estek szét időnként. Ugyanis szélüket csak ímmel-ámmal ragasztották össze, így néha mire a trafikból hazaértek vele, szétnyílt a cigaretta oldala és kihullott belőle az összes dohány.

Ennek ellenére kezdett egyre népszerűbb lenni a Munkás, ugyebár ahogy a nép fiainak fejében utat tört a változás. Lassan az egész munkásréteg ezt szívta, és aki egyszer emellett tette le a voksát, rá nem gyújtott volna a földmíveseknek való Kossuthra, vagy az értelmiség által preferált Tervre.

 

Akadtak elvetemült lázadók, akik úgy fejezték ki nemtetszésüket a rendszerrel szemben, hogy állandóan fordítva gyújtották meg a cigarettát. Így a kicsiny, rányomtatott gyárépület nem a szájhoz, hanem a tűzhöz került közelebb, hogy biza „A gyár égjen le először!”

 

 

1968-ban mind a négy népszerű, filter nélküli márka (Kossuth, Munkás, Symphonia, Terv) új csomagolás készült, a Munkás ekkor kapta a következő közel negyven éven át megszokott külsejét: olajzöld és barna sávot, közepén egy szép fogaskerékkel. Ára 12 év után, 1973-ban emelkedett 60 fillérrel 3,60 forintra.

Az 1980 évek vége felé átmenetileg 20 darabos csomagban volt kapható az akkoriban "már csak" 27 mg kátrányt és 1,2 mg nikotint tartalmazó cigaretta. Ahogy egyre alakult át a társadalom összetétele és gondolkodásmódja, úgy esett vissza a Munkás kereslete is. Egykori megrögzött fogyasztói kezdtek kiöregedni, a fiatalabbak pedig, akik a Nyugat szabadsága után vágyakoztak, nem igazán tudtak már azonosulni a Munkás elnevezés jelentéstartalmával.

 

A rendszerváltás után visszatértek az eredeti, 25-ös csomagolási egységhez. A privatizáció soán, 1992-től a gyártó Sátoraljaújhelyi Dohánygyár az amerikai R. J. Reynolds tulajdonába került. Hamarosan megkezdték saját márkáik (Camel, Salem, Winston) gyártását, és ezek mellett az alacsony árkategóriás, filter nélküli, ovális keresztmetszetű cigarettákat is tovább készítették. Sokáig csak a Munkás és a Kossuth került ki a gyárból, mint eredeti magyar márka.

1998-ban megjelentek a kötelező egészségvédelmi feliratok a dobozok alsó részén, a zárjegyeken már szerepelt a rögzített ár, és már a károsanyag tartalmat is kötelezően feltűntették a csomagolásokon, a Munkás esetében 16 mg kátrányt és 0,8 mg nikotint. Társával, a Kossuth-tal ellentétben a Munkást soha meg sem próbálták modernizálni, nem készült belőle sem hosszú, sem filteres, sem keménydobozos változat. Valószínűleg felesleges is lett volna minden ilyesmi, hiszen a márka kereslete időközben szinte a nullára csökkent, így 2004-ben, kereken 60 év után megszűnt a Munkás cigaretta gyártása.

 

Érdemes az árváltozásokat kicsit megszemlélni. A leginkább szembetűnő nem az emelések mértéke, hanem hogy milyen időközönként követéék egymást. (Összehasonlításképp egy év alatt kétszer volt emelés 2022-ben, háromszor '18-ban és '21-ben és négyszer 2017, '19, '20, '23. folyamán.)

A Munkás árváltozásai:

1946-1961: 2 Ft
1961-1973: 3 Ft
1973-1979: 3,60 Ft
1979-1981: 4,50 Ft
1981-1986: 5,80 Ft
1986-1987: 7 Ft
1987-1988: 9 Ft
1988-1989: 12 Ft
1989-1990: 12,50 Ft