Vásári cigaretták

A múltban – ahogy a dohányipar ma is – a Dohányjövedék az állam egyik legfontosabb adóbevételét adta, ezért megbecsült és nagyban támogatott intézmény volt. Mivel mindegyik gyár a Jövedék irányítása alatt állt, termékeik is egységesek voltak, nem volt köztük verseny. Az állam rengeteg pénzt költött újabb és újabb gyárak felállítására, a Jövedék pedig termékei reklámozására. Mindegy volt, hogy melyik márkából, melyik gyár termékéből fogy több, a bevétel ugyanabba a zsebbe ment. Viszont ennek köszönhetően tudtak egységes arculatot kialakítani és a fogyasztók kívánságait és igényeit folyamatosan szem előtt tartani. Természetesen a bevételek fokozása volt a legfőbb érdek már akkor is. Erre pedig minden alkalmat megragadtak, mégpedig úgy, hogy a Jövedék termékeit lépten-nyomon népszerűsítették, a fogyasztók kegyeit új, és alkalmi termékekkel hódították meg. Reklámra és az új termékek megismertetésére mi is lehetett volna nagyszerűbb alkalom, mint a nagy múltra visszatekintő árumintavásáraink.

Kis cigarettatartó és a Dohányjövedék pavilonja az 1896. évi kiállításon

Az ország életében az első ilyen hatalmas társadalmi esemény a Millennium volt, amihez természetesen páratlan gazdasági lépéseket is lehetett társítani. Az 1896. évi Millenniumi Kiállítást 520.000 négyzetméteren rendezték meg a Városligetben, 4,5 millió forintból. A magyar mezőgazdaság, ipar és tudomány remekeit mutatták itt be. Nem is kérdés, hogy a Dohányjövedék is jelen volt a kiállításon, ahol a Dohánypavilonban mutatta be a termesztés és a gyártás folyamatát, és kiváló termékeit. A pavilonépület annyira jól sikerült, hogy az ünnepi kiállítás lebontása után azonnal újra felépítették Zebegényben, ahol leromlott állapotban, de ma is ál.

 

Az ország vezetése felismerte az ilyen kiállításokban rejlő hatalmas lehetőségeket és lassan körvonalazódni kezdett egy új ötlet, melyből a mai napig tartó hagyomány alakult ki. A nagy múltú Budapesti Nemzetközi Vásár elődje az 1906-ban a Vigadó egyik helyiségében megrendezett Márciusi Vásár volt, amely a hazai termékek vásárlását és fogyasztását szorgalmazó „Tulipán Mozgalom” kezdeményezésére jött létre és lényegében árumintavásár volt. 1907-től a városligeti Iparcsarnokban rendezték meg, mint Tavaszi Vásárt. 1912-től a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vette át a szervezést, 1918-tól pedig a vásár nemzetközi jellegű lett és neve Keleti Vásárra változott. 1925-ben kapta meg ettől kezdve végleges nevét: Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV).

 

Vásári Dohánypavilon 1929-ben

 

Kiállítói és látogatói között egyre nőtt a külföldiek száma. Ezt segítette elő a nemzetközi vásárigazolvány bevezetése, amely utazási és vízumkedvezményekkel járt. A belföldi látogatók pedig 1933-tól úgynevezett „filléres” vásár-vonatokat vehettek igénybe. 1930-ban 530 000 látogatót számláltak; a II. világháború alatti területi visszacsatolások következtében számuk 1,3 millióra nőtt.

 

4 szálat tartalmazó kóstoló a török dohányjövedék termékeiből, 1931-ből

 

A BNV-n a legfontosabb hazai cégek kivétel nélkül képviseltették magukat, pazar pavilonjaikban mutatták be legújabb termékeiket, azok előállításának módját, az ágazat hagyományait. Megdöbbentő, hogy már ekkor tradicionális magyar márkaként és fontos exportcikként volt jelen a Törley és a Dreher italaival, a Stühmer édességeivel, az Orion műszaki cikkeivel. Természetesen a legnagyobb állami cég, a Dohányjövedék is minden évben részt vett a vásáron.

 

 

Általában a vásár idejére (vagy karácsonyra) időzítették az új termékek bevezetését, melyet a látogatóközönség el is várt és mindig nagy érdeklődéssel fogadott. Az új gyártmányokat a vásár zárása után, a termelés növekedésével párhuzamosan vezették be először a fővárosban, majd az ország egész területén. Új márkák mellett rendszeresen készültek alkalmi cigaretták is, kifejezetten a vásár alkalmából, ilyen volt az Extra 1930-ban, a BNV-Hungária 1932-ben, a Vásárfia 1934-ben, vagy a BNV-Memphis 1940-ben. De sokszor a már megszokott és kedvelt cigaretták (Extra, Memphis, Sport) kaptak alkalmi csomagolást, vagy dobozaikat egy-egy BNV-s matricával, bélyegzővel látták el. Az ilyen termékek kizárólag a vásár területén és idején voltak kaphatók, ezeket mindig hamar elkapkodták. A pavilonban megismerkedhetett a közönség a gyártási folyamatokkal is: helyben töltötték és csomagolták az illatos cigarettákat, és sodorták a finom szivarokat a szorgos női munkáskezek.

 

 

Számtalan újsághír, sőt filmhíradó részlet is beszámolt a vásár nagy eseményéről. Az 1935. évi BNV újdonsága volt az amerikai ízlés szerint készülő, erősen illatosított és pácolt Darling cigaretta 1,40 pengőért, mely az 1937-es párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. Csomagolását neves iparművészünk, Végh Gusztáv tervezte, aki sokoldalúságát a két világháború között az alkalmazott grafikában kamatoztatta. Szinte az összes akkori magyar cigaretta dobozrajzát és plakátját ő készítette, éppúgy, mint a Zwack-palackok címkéit vagy az Esti Hírlap – megszűntéig változatlan – fejlécét.

 

 

1936-ban az 1,75 pengős Balaton cigaretta jelent meg a vásáron, melynek zárását követően a márka továbbra is forgalomban maradt, de eleinte kizárólag a Balaton menti fürdő- és üdülőhelyeken. 1936 és 1939 között négy évben is készült Szegedi Ipari Vásár nevű alkalmi cigaretta.

 

1937 tavaszán, a vásár nyitásánál korábban jelentek meg új termékek: az angol ízlés szerint illatosított Club pipadohány és a Kis Regalia Media szivar. A vásár alkalmi terméke az 1 pengős BNV-Extra cigaretta volt. Szeptemberben a Csanád-Arad-Torontál vármegyei Gazdasági Egyesület jubileumi kiállítására, a Makói Ünnepi Vásár közönségének készült a Csanád cigaretta, és külön töltésű Extra is forgalomba került a Nyíregyházi Gyümölcsvásáron.

 

 

1938 nagy esemény volt az ország életében: emlékév keretében ünnepelték I. István király halálának 900. évfordulóját. Ez alkalomból a Dohányjövedék Szent István cigarettát és Rex szivart készített, és ezeket természetesen a vásáron láthatták-kóstolhatták először a dohányosok. A Jövedék pavilonjának oldalán két hatalmas kép reklámozta az új márkákat, ahogyan ez a fenti fotón is jól látható.

 

 

1939-ben a már két éve forgalomban lévő Sport cigaretta kapott alkalmi csomagolást. A Köztelek vásári beszámolója szerint "ragyogó napsütésben önkéntelenül is a szépség, az egészség, a sport jut eszünkbe, s csak természetes, hogy ilyenkor egy pompás, finom Sport-szivarkára gyújtunk rá."

 

1940-ben és 41-ben a közkedvelt Memphis cigaretta következett, mindkét évben ennek dobozát látták el BNV-címkével.

 

 

1942-ben, a világháború miatt - a több évtizedes gyakorlattal ellentétben - a vásárt nem május első hetében, hanem augusztus közepén rendezték meg. Még előtte bevezetésre került a Turul cigaretta, a vásári újdonság pedig a kétféle erősségben, piros és kék csomagban is gyártott, 3 pengős Daru volt.

 

1943-ban a Hódmezővásárhelyi Népújság cikke szerint "a Budapesti Nemzetközi Vásár, az Őszi Lakberendezési Vásár és általában az ipari áruminta vásárok és kiállítások ebben az évben, illetve további rendelkezésig elmaradnak. Az ipari árumintavásárok és kiállítások elhalasztására a rendkívüli háborús viszonyok adtak okot, melyek megkövetelik, hogy az ország egész gazdasági életének minden ereje a közvetlen, vagy közvetett háborús célok elérésének szolgálatába állíttassék."

 

 

1945-ben a ma Récsei Centernek nevezett akkori autóbuszgarázsban, 1946-ban az Állatkert „lakók” nélkül maradt területén tartottak igen szolid kiállítást. Előbbire készült a XIV. Őszi Vásár 1945. nevű cigaretta. 1945 decemberében pedig a kissé megkésett Debreceni Őszi Vásár alkalmából a Debrecen egy éve szabad! feliratú cigaretta. 1946 szeptemberében Új Magyar Föld cigaretta készült az Őszi Kertgazdasági és Kisállatvásár látogatói számára.

1947-től évente két alkalommal - tavasszal és ősszel - rendeztek vásárt, a szervezést a Kereskedelmi Minisztérium felügyelete mellett a Kiállítási Tanács, később az Áruminta Vásári és Kiállítási Rt. végezte. Április 30-án az Állatkertben rendezték meg a Magyar Ifjúsági Ipari és Kereskedelmi Vásárt, mely alaklomból Tanoncotthon nevű cigaretta készült. A Magyar (már nem Királyi) Dohányjövedék 1947 őszén ismét nagy pavilonban mutatta be munkáját és termékeit, ebben az évben az Őszi Vásár nevű alkalmi cigaretta jelent meg. A Pécsi Őszi Vásárra készült a Mecsek cigaretta.

 

 

1948-ban minden korábbi eredményt felülmúlva 1400 kiállító jelent meg a vásáron, igaz, ekkor már csak magyar cégek képviseltették magukat. A Dohánypavilon látogatói megkóstolhatták a Magyar Élmunkás Munkaverseny és a szabadságharc centenáriumáról is megemlékező Vásár 1848-1948 cigarettát.

 

1947-ben és 48-ban is jelent meg alkalmi cigaretta a Szegedi Ipari Vásár alkalmából.

 

 

1949-re megszűnt a Dohányjövedék intézménye, a vásáron már a Dohányértékesítő Nemzeti Vállalat miniatűr kioszkja előtt kellett sorban állni a Bajtárs cigarettáért.

 

 

A hatalomra kerülő Rákosi-rendszer feleslegesnek tartotta a vásárokat, így 1950-től a BNV egy időre feledésbe merült. Egy-egy városban azért rendeztek helyi kiállításokat, Szentlőrincen és Orosházán ilyen alkalomból jelent meg 1952 augusztusában az Ünnepi Vásár cigaretta, szép vörös színnel nyomtatva, ahogy azt a korszak eszméi megkövetelték. 1953-ban és 1954-ben az augusztus 20-i ünnepségekhez kapcsolódó vásárokra készített a dohányipar 20 millió szál cigarettát, ismét Ünnepi Vásár névvel, feltehetően a korábbival megegyező csomagolásban.

 

 

A háború során tönkrement, városligeti helyszín után 1954-ben alakították ki a Mezőgazdasági Kiállítás új helyét a X. kerületi Albertirsai úton, megalapozva ezzel a „kőbányai vásárvárost”, ahová később a Budapesti Nemzetközi Vásár is költözött. A mesterkélt és grandiózus főbejáratot és politikai csarnokot Vass Antal és Hornicsek László építészek tervezték. Túlméretezettségük és díszletszerűségük miatt a hazai szocreál építészet eme „jeles” példái elég sok korabeli kritikát kaptak.

1954-től rendszeresen gyártottak cigarettát az Országos Mezőgazdasági Kiállítás látogatóinak. Az első két év azonos csomagjai mellett 1955-ben egy másik változat is készült, melyen a vásár főbájárati épülete is látható. Mindkét fajta - a 3 forintos Kossuth-hoz képest - meglehetősen drágán, 5 forintos áron volt kapható.

 

Valószínűleg 1956-ben jelent meg az új, szarvasmarhás grafika, amely az 1958-ban és 59-ben kiadott csomagon is szerepelt. Utóbbi két évben a cigaretta ára jelentősen csökkent: 3,20 illetve 3,50 forintba került. 1962-ben visszatért az eredeti, búzakalászos változat 3,40-ért, igaz, 25 helyett már csak 20 szálat tartalmazott, akárcsak az 1964-es változat.

 

1958-ban nagy esemény volt a Brüsszeli Világkiállítás, melyen Magyarország is részt vett. 

Az Hongrie 58 cigaretta képviselte a hazai dohányipart, melyből egy kisebb mennyiséget a hazai trafikokban is árultak.

1955-ben rendezték meg először a Budapesti Helyipari Vásárt. Az árusítással egybekötött új rendszerű árubemutató nagy sikert aratott, talán ez is közrejátszott abban, hogy 1957-től már ismét fogadtak külföldi kiállítókat is. Hamarosan nagy változások következtek a vásárok életében.

1960-ban, 61-ben és 62-ben is készült Budapesti Ipari Vásár (BIV) cigaretta. Az első évben meglehetősen borsos áron, 4,80 forintért kínálták, majd ára 3 forintra csökkent, és 62-ben is csak 3,40-re emelkedett.

 

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3022/1961 számú határozatában „hozzájárul a Budapesti Ipari Vásárnak 1961. évben a városligeti vásárterületen történő megrendezéséhez. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt 1961. év szeptemberében nem kell megtartani. A Kormány egyetért azzal, hogy 1962. évben csak az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár kerüljön megrendezésre, továbbá, hogy 1963-ban az Ipari Vásár a lágymányosi vásárterületen – nemzetközi vásár jelleggel – kerüljön megtartásra.”

Tehát innentől a fővárosban a mezőgazdasági és az ipari vásárok évenként váltották egymást, a közbeeső esztendőkben az ország néhány nagyobb városában tájjellegű kiállítást rendeztek. A legnagyobb és legrangosabb esemény neve 1963 májusától ismét Budapest Nemzetközi Vásár lett. Az 1960–1985 közötti évek jelentették a BNV második fénykorát.

1963-tól ismét rendszeresen megjelent egy-egy BNV-s cigaretta. Az első évben még füstszűrő nélkül, 3,40 forintért, majd 1964-től már filteresen, 4,40-ért. 1967-ben, újdonságként keménykarton dobozba csomagolva, 80 mm-es hosszal került forgalomba, igaz, már 6 forintos áron. 1968-ban ára nem változott, viszont különlegességként mentolos ízesítést kapott. Ennek oka, hogy a 68-as év nagy újdonsága az első magyar filteres-mentolos cigaretta, a Filtol volt, így ehhez hasonlót készítettek a vásárra is. Későbbi évekből származó BNV-cigaretták eddig még nem kerültek elő.

Időközben folytatódott a Mezőgazdasági Kiállítások hagyománya is. Az 1964-es után csak három évvel később, 1967-ben szervezték meg a következőt, mely alkalmából kétféle csomagolásban 10 millió szál cigaretta készült Egerben. Ismét három év múlva, 1970-ben rendezték meg a 67. OMÉK eseményeit, melyek innentől még tovább ritkultak, már csupán ötévente került sor rájuk. A vásári cigaretta 1975-ben 9, 1980-ban 8 és 13,50, 1985-ben pedig már 28 forintba került.

A szokásos események közé beékelődött még néhány alaklmi termék. A Dunántúli Napló 1968. január 12-i cikkében a Hungexpo igazgatója örömmel tudatja, hogy „sok évi szünet után ismét lesz Őszi Vásár Budapesten. A szeptember 6-tól 16-ig tartó árubemutató célja az új fogyasztási cikkek megismertetése és a lakosság igényeinek közvetítése a kereskedelemhez és az iparhoz. Elgondolásunk, hogy a helyszínen vásárlások, megrendelések is lebonyolíthatók legyenek.” Az eseményre a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár készített 5,5 millió szál Őszi Vásár cigarettát, melyet 25-ös csomagokban árultak 4,50 forintért.

 

1970 júliusában a Pécsi Ipari Vásár alkalmából rendhagyó módon a Bulgartabac készített 4,40 forintos cigarettát. Annak ellenére, hogy csak alkalmi terméknek szánták, a korábban bevezetett Mecsekkel együtt ez is nagyon népszerű lett, mindkét megye fogyasztóinak elnyerte tetszését. A Baranya és Tolna megyei FÜSZÉRT nem is számított ekkora sikerre, így októberben ígéretet tettek arra, hogy a kedvelt cigaretták a jövőben is forgalomban maradnak, mi több, szerződést kötöttek újabb két márkára is.

1977 júliusában a VII. Miskolci Helyi Ipari Kiállítás és Vásár alkalmából az Egri Dohánygyár készített 6,20 forintos cigarettát.

Érdekes végigtekinteni ezen a sokszínű termékpalettán, mely hosszú évtizedeken át része volt a vásároknak. Mint látható, az ilyen eseményekre sok esetben teljesen egyedi, alkalmi termékek készültek, máskor viszont a már forgalomban lévő, közkedvelt márkák kaptak ünnepi csomagolást vagy feliratot. A vásári dohánypavilonokban azonban kapható volt a teljes kínálat, és ezek mellett az általános forgalmú új termékek bevezetését is gyakran a vásár idejére időzítették.

 

Ez is egy módja, nem is akármilyen módja volt a reklámnak, így lehetett a legegyszerűbben bevezetni egy-egy új terméket. Pár alkalom után a sok érdeklődő már kifejezetten kereste az újdonságokat, vásárolták az alkalmi cigarettákat emlékbe, ajándékba. Valószínűleg emiatt maradt fenn ezekből ilyen sokféle a mai napig is.

 

Napjainkban is van ugyan dohányipari kiállítás, csak éppen a szakmának szól és zártkörű. Ma már elképzelhetetlen, hogy a gyártók megjelenjenek egy nyilvános kiállításon, nemhogy még el is árasszák el a publikumot legújabb gyilkos termékeikkel... Pedig anno a BNV adott alkalmat arra, hogy az emberek megismerjék 1929-ben a füstszűrős (!), vattabetétes Gellért, 1930-ban az Árpád, 1932-ben a Délibáb, 1933-ban a Gerle cigarettát, és ugyanitt reklámozták  a csökkentett nikotintartalmú, kevésbé ártalmas Nikotex-termékeket is. Itt tudták a legtöbb ember figyelmét felhívni a dohányzás kockázataira, és egy új, talán kisebb veszélyt jelentő lehetőséget kínálni nekik.

 

 

A dohányzás témáját félretéve, érdemes belegondolni, mekkora élmény lehetett elődeinknek egy-egy vásáron részt venni, főként a világháború előtti időkben. Betekintést nyertek a gyártási folyamatokba, megtudhatták, használati tárgyaink hogyan készülnek. Az átlegember számos forradalmi újdonságot itt láthatott életében először: újításokat a mezőgazdaságban, az iparban, autóbuszt, csuklós villamost, villanymozdonyt, találmányokat, melyek megkönnyítették a háziasszonyok életét, villanyvasalót, gáztűzhelyt, rádiót, sőt televíziót! Ma már nem nagyon van hová fokozni a dolgokat, bár talán feltalálják az okostelefonról irányítható vécépapírt...

 

Teljesen szükségtelen átértelmezni a dolgokat napjainkban, a reklám csak választási lehetőséget kínált a dohányzóknak, a tájékozódásukat segítette. Hiába reklámozták, hajsütővasat sem vett a vásáron, akinek nem volt haja, így az sem túl valószínű, hogy csak azért lett nikotinfüggő bárki is, mert egyszer betévedt a vásári Dohánypavilonba…

ÉRDEKESSÉGEK:

Az 1896. évi Milleniumi Kiállítás képei

A Dohányjövedék a Budapesti Nemzetközi Vásáron

Korabeli Filmhíradó beszámolók a Nemzetközi Vásárokról