Stílusos cigaretták

A különböző stílusirányzatok életünk minden területét végigkövetik: a lakberendezést, öltözködést, a művészeteket. A bizonyos korokra jellemző stílusjegyek alapján viszonylag könnyű beazonosítani egy-egy viseletet vagy tárgyat. Az ipari formatervezésnek köszönhetően elmúlt másfél évszázadunk történelme és művészeti irányzatai dohánytermékeink csomagolásain, elnevezésein is visszaköszönnek. Ez a cikk az egyes korok stílusaira legjellemzőbb csomagolásokat mutatja be, és ehhez a kis időutazáshoz menjünk vissza egészen a századforduló környékére.

 

A négy évtizeden keresztül nagy népszerűségnek örvendő Dames márka 1898-ban jelent meg, először 100 darabos lemezdobozba csomagolva. A megcélzott fogyasztói tábor miatt a „Hölgyek” elnevezést kapta. A kor legdrágábbnak, legfinomabbnak számító cigarettái az egyiptomi készítésűek voltak. Hogy a magyar fogyasztók ne külföldi áruval elégítsék ki ilyen irányú igényeiket, hazánkban is készítettek cigarettát keleti dohányokból, egyiptomi gyártási rendszer szerint. Ezek, ahogy a Dames is, ízléses dobozaikon egyiptomi témájú motívumokat, életképeket tüntettek fel, színviláguk, betűtípusuk is a századforduló kedvelt stílusának, a szecessziónak a jegyeit hordozta.

 

 

A szecesszió a századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti irányzata volt, stílusként azonban nehezen értelmezhető. Sokkal inkább egy művészeti irányzat, egy világkép, mint egységes stílus. A szó latin  eredetű, "kivonulást, elszakadást" jelent mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt. Főbb jellemzői a nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása. Az egyenes vonalakat, derékszögű formákat mellőzi, minden lekerekített és gömbölyded.

 

 

A Dameshez hasonlóan jellemző stílusú, így azonnal behatárolható a Kiváló Finom Török pipadohány bádogdoboza. A jellegzetes betűtípus és a grafikán szereplő nő arca, hajviselete alapján már sejthetjük: kb. 1904 és 1913 között volt kapható.

 

A Középfinom Török pipadohány kis papírcsomagja is hasonló betűket használ, de színei visszafogottabbak. Virágzó dohánynövény, további növényi motívumok és íves szárú pipa szerepel még rajta. Ebben a csomagolásban kb. 1899 és 1920 között volt forgalomban.

 

Ugyanebben az időszakban gyártották a Legfinomabb Magyar pipadohányt az alábbi csomagolásban. Kicsit a görög művészetre emlékeztető indák és levelek veszik körül a nagy „M” kezdőbetűt, cikornyás szalagban szerepel a „legfinomabb” felirat. Az egész grafika mozgalmas, szinte élő, pedig itt is csak egy színnek, a zöldnek néhány árnyalatát használták - ügyes árnyékolással.

 

 

Kb. 1911 és 1913 között gyártották a Princesas cigarettát a képen látható gyönyörű dobozban. Csupán három: arany, fekete és vajszínt használtak a dobozhoz, de épp ettől lett elegáns, valóban hercegnőkhöz illő. Itt is jelen vannak a növényi motívumok, és a lekerekített formák. 1913-ban új, más stílusú, de még mindig szecessziós dobozt terveztek a márkának, melyben a következő 11 évben volt kapható.

 

Az 1920-as években új stílusirányzat kezdett kibontakozni: az art deco. Ez Franciaországból indult el világhódító útjára, eredete is a francia szecesszióhoz vezethető vissza, de magába olvasztotta az avantgárd irányzatok egy-egy jellegzetes elemét is. A szecesszió organikus és hullámzó, kígyózó motívumaival ellentétben az art deco stílusát egyenes vonalak, geometriai tervezés jellemzi. Ez a stílus a luxus és elegancia egyik kifejezője lett.

 

A kor fiatalságának megfelelt és hamar meg is tetszett a merész, leegyszerűsített vonalvezetés, az erős, tiszta színvilág, a korszakban újnak számító anyagok: a fényezett króm és a bakelit. Az art deco csúcspontja az 1925-ös párizsi világkiállítás volt, ettől kezdve rohamosan elterjedt a világ minden táján.

 

A következő évtized ennek az új stílusnak a jegyében telik. A Dohányjövedék is haladt a korral, már nem lehetett egy márkát évtizedeken keresztül változatlan csomagolásban gyártani, ezért néhány év alatt is nagyon sok változtatás történt a termékek dobozain. A fenti művészi csomagolásokat elnézve erős romlásnak mondható, ami az 1930-ban bevezetett nikotincsökkentett, Nikotex-termékek dobozainak esetében történt. Igaz, hogy egységes arculatot kaptak a hasonló termékek, de csomagolásuk minden grafikát nélkülöz. Egyszerű kartondobozaikon csak feliratok szerepeltek, eltérő színekkel. De hát mit tehetünk, akkoriban ez számított modernnek.

 

Képes Pesti Hírlap, 1930.10.15.

 

Ennek ellenére a magasabb árkategóriás termékek dobozai továbbra is megtartották korábbi díszítettségüket: a Theba és Sphinx márka 1927-ben megújított dobozai és a Coronas 1928 körül megjelent új csomagolása - kissé elmaradottan - még mindig szecessziós formákat mutatnak.

 

 

A Magyar Iparművészet című lap 1934-ben beszámolt arról, hogy "bizony, a magyar cigaretták és szivarok csomagolására nagyon ráfér egy kis modernizálás. Eltekintve egy-két dicséretes kivételtől, nem nevezhetők jónak és főképpen modernnek a magyar dohánycsomagolások. Igen örvendetes tehát, hogy a M. Kir. Dohányjövedék vezetősége ezt belátva, fokozatosan át szándékozik alakítani csomagolásait, a mai ízlésnek megfelelő módon. (...) most már jogosan remélhetjük, hogy a jelenleg forgalomban lévő - és valljuk meg, többnyire ízléstelen - dohánycsomagolásokat hamarosan új, szép, modern csomagolások fogják felváltani."

 

Az eddig látott dobozokat elnézve meghökkentő a rájuk alkalmazott szóhasználat: ízléstelen. El kell hinnünk, hogy akkor ezeket már nem látták a kornak megfelelőnek, de hogy ízléstelenek?! Mindenesetre a Dohányjövedék megvalósította ígéretét, és a középkategóriás, legnagyobb mennyiségben fogyó márkák dobozait a közönség óhajainak és az új trendeknek megfelelően modernizálta. 1935 nyarától változott a Mirjam, Khedive, Extra és Memphis doboza, majd a Gerle és a Király követte őket.

 

 

Egységes arculatot kaptak: a dobozokon semmi szöveg, semmi dísz: csupán a bal felső sarokban a koronás címer, a jobb alsóban a márkanév szerepelt, köztük egy átlós csík. Az egyes márkák esetében eltérő színeket alkalmaztak. Elég ötletszegénynek tűnik ez a stílus, de a kor ízlésének ez felelt meg. Ugyanilyen dobozban kapták a dohányosok a fentiek Nikotex-változatait, melyek színe megegyezett az alap variánséval.

 

A drágább cigaretták annyival voltak "díszesebbek", hogy ezeknél az átló által kettéválasztott doboz két fele két különböző színnel volt nyomtatva. Ilyen új ruhát kapott a Dames, a Khedive és a Theba 1935-től, a Ghiubek 1937-től, és a Coronitas 1938-tól.

 

Ugyanígy egységesedett a pipa- éscigarettadohányok többségének csomagolása is. Ezeknél is csak a színek különböztek az egyes márkáknál, de a feliratok elrendezése a dobozon egyforma volt.

 

Az új csomagolásoknál a betűtípus, és a dobozok összhatása is már inkább az új irányzat, a Bauhaus jegyeit viselte. Ilyen stílusú a Nikotex-cigaretták tárolására szolgáló kis tárca is, melyen Pálla Jenő grafikus reklámokról elhíresült kisfiú-alakja szerepel, és a kisiskolás betűvel írott „nikotex” név. A másik ilyen jellegzetes doboz a Janina és Senator cigarettapapírokat reklámozó Dohányszelence, feliratával és gyerek-alakjaival, mely azonban megelőzte korát, már 1925-ben az új stílust alkalmazta.

 

 

Az 1937-es Párizsi Világkiállításon nagydíjat nyert az 1935-ös Budapesti Nemzetközi Vásáron forgalomba hozott Darling cigaretta csomagolása, melyet sok másik márkáéval együtt Végh Gusztáv grafikusművész tervezett. Erősebb és gyengébb (piros és kék), valamint Nikotex-minőségben is kapható volt.

 

 

A Bauhaus vonalvezetése a plakáttervezésben is megmutatkozik: Berény Róbert és Bortnyik Sándor Modiano-plakátjai akár tankönyvpéldák is lehetnének, de minimum egy festészeti kiállításra kívánkoznak.

 

 

A háború után hatalmas, és elég elszomorító változás történt a stílusirányzatokban, a korábbi elegáns, aprólékos művészi ízlés helyére begyűrűzött a szocreál, szánalmas nemtörődömségével, egyszerűségével. Az új stílust nevezzük egyszerűen csak ocsmánynak...

 

Az 1945-től létező Nikotex-Munkás és az 1947-től gyártott Harmonia és Magyar cigaretták nem az egyetlenek, melyek csomagolása minden grafikát nélkülöz. A legócskább, durva, barna nátronpapírra nyomott félresikerült pecséttel készültek, és sajnos ez jellemezte a későbbi évek dizájnját is.

 

 

1949-ben az 5 éves Terv esetében már ugyan többre is futotta egy pecsétnél, de persze csak politikai megfontolásból. Szép vörös festékkel egy paca, benne vöröscsillag, meg füstölgő gyárkémény. A Munkás cigarettának az 1950-es évek elejétől használt csomagolása sem nélkülözi dolgozó népünk nélkülözhetetlen kellékeit és szimbólumait: kalapácsot, búzakalászt és fogaskereket. 1956-ból való a 10 éves Földműdvesszövetkezetet ünneplő alkalmi cigaretta - kommunista jelképekkel alaposan ellátva.

 

 

Némi pozitív változás következett az 1950-es évek közepétől. Az 1955-ben bevezetett Tihany cigaretta csomagolás kifejezetten stílusos, ami nem meglepő, hiszen gyakorlatilag pontos másolata az amerikai Chesterfieldének... Az 1957-ben bevezetett Daru csak azért szép, mert már a II. világháború előtt is forgalomban volt ugyanilyen külsővel, melyet Végh gusztáv tervezett 1942-ben. Egyedi ötlet csak a szintén 1957-ben bemutatott Turist csomagolása volt, de ezekkel legalább egy kissé színesedett a kínálat - nem csak átvitt értelemben.

 

 

Az 1960-as évek dizájnjára legjellemzőbb az 1962-es Budapesti Ipari Vásárra készített cigaretta és az 1966-67-ből származó Technikus elnevezésű tangyártmányok csomagolásai. Szocreál stílusjegyek tömkelege: előbbin egymásba bújó íves formák, utóbbin szintén geometriai ábrák szerepelnek. Ugyanezek az elemek köszöntek vissza női ruhadarabokról, nyakkendőkről, szalvétáról, függönyről és bútorkárpitról is.

 

Ebben az időszakban nagyon divatos volt a kézírásra hasonlító betűtípus. Ezt alkalmazták úton-útfélen a neonreklámok, cégtáblák, üzletek feliratai, újságok címsorai. Természetesen a dohányáruk sem maradhattak ki ebből a divatból, írott betűk szerepelnek az emlékezetes rövid Sport, a Mátra, a Lánchíd és a Balaton cigaretták csomagjain.

 

 

Szintén a hatvanas évekre jellemző stílusú a Fecske cigaretta csomagja is. Itt is a geometriához nyúlt a tervező, sárga vonalakkal körülhúzott kék háromszögben stilizált fecske repül. A márkanév csupa kisnyomtatott betűvel szerepel. Az egész doboz: akár egy könyvborító. Sikeresnek tekinthető ez a grafika, hiszen az első hazai gyártású füstszűrős cigarettánk 31 éven át, 1962-es megjelenésétől egészen 1992-es megszűnéséig pontosan ugyanebben a csomagolásban volt kapható.

 

 

1968-ban még mindig megmaradunk a geometria mellett: a 25 éven át igen népszerű, első magyar filteres és mentolos cigaretta, a Filtol csomagolása szintén absztrakt formákból áll. Egymást keresztező vonalak szelik át a csomagot, a közbezárt területek itt-ott fehérek, máshol olajzöldek. A márkanév jól kiemelkedő, rózsaszínű betűvel íródott. Egy valóban modern és hippisen tarka csomagban kaphatták meg különc cigarettájukat a kor szintén különc fiataljai, elsősorban ugyanis a „lázadó ifjúság” választotta ezt a hagyományostól eltérő, a korábban megszokottnál hosszabb, ráadásul mentolos márkát.

 

Szintén 1968-ban, a BNV-n mutatták be a rövid életű, aromás Pálma cigarettát. Csomagja a nyugati szabadság után vágyódó, Amerika-mániás, rock and roll kedvelő fiatal korosztályt próbálta megcélozni - kevés sikerrel. Ennek oka, hogy a cigaretta annak ellenére filter nélkül készült, hogy megjelenésének idején már a dohányosok többsége filteres cigarettát vásárolt.

 

Az 1970-es évekre jellemző külsejű a szivárvány minden színében pompázó, az újságokból és reklámokról is jól ismert betűtípust használó IBUSZ csomagja. Nagyjából ötletesnek mondható a MAHART számára készített reklámcigaretta, melyen egy folyóhoz hasonlóan hullámzik a szöveg, amin kis papírhajó úszik. Szintén a korra jellemző a MALÉV és az OTP csomagolása is.

 

 

Az 1973-ban, Berlinben megrendezett X. Világifjúsági és Diáktalálkozó alkalmából készült a bájosan ripityom Fesztivál cigaretta, szemkápráztató színeivel, és a reneszánszát élő magyaros hímzésmotívummal. Nem kellett erős cigaretta, hogy a dohányost elfogja a szédülés, elég volt a FÉKON dobozára ránézni. Szintén hivalkodó és tolakodó színeivel borzolja az ember szép-érzékét a Debreceni Ruhagyár részére készült cigaretta is. Ugyanezek az ordító színek és minták voltak jellemzőek a ruhákra és lakástextilekre is.

 

 

Az eddigi sokkhatást feledteti az 1976-ban bevezetett Helikon márka csomagolásainak egyszerű modernsége, mely már egészen ízléses. A jól megválasztott színek az arany felirattal elegáns hatást keltenek. A csaomag nincs túlzsúfolva mindenfélével, bár a „füstjében nikotinszegény gyártmánykülönlegesség” megnevezésnél valami egyszerűbbet is kitalálhattak volna. Az 1986-ban bevezetett Nádor és az 1988-tól kapható Sopianae Nívó csomagolása akár még ma is megállná a helyét.

 

 

Érdekes így végigtekinteni ezen az egy évszázadon. A cigarettacsomagolások – akár egy-egy festmény, lakberendezési tárgy vagy ruhadarab – hűen jellemzik az adott kor stílusirányzatát, minden ízlését vagy éppen ízléstelenségét.

 

Legtöbben fel sem figyelünk a minket körülvevő használati tárgyak külsejére, sokan nem tudják megmondani, mi szerepel egy hosszú évek óta rendszeresen fogyasztott termék – üdítő, kávé, csokoládé vagy éppen cigaretta – csomagolásán, holott nap, mint nap a kezünkbe vesszük ezeket. Érdemes lenne kicsit jobban odafigyelni ezekre a "hétköznapi műtárgyakra" is, hiszen nagyon sok mindent elárulnak egy-egy korról.